Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gergely Jenő: A Keresztényi Községi (Wolff) Párt (1920-1939) (Ism.: Szécsényi András) I/254

254 TÖRTÉNETI IRODALOM Gergely Jenő A KERESZTÉNYI KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT (1920-1939) Gondolat Kiadó - MTA -ELTE Pártok, pártrendszerek, parlamentarizmus kutatócsoport, Budapest, 2010. 400 o„ CD melléklettel. A 2009-ben elhunyt Gergely Jenő professzor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke egyetemi tanárának A Keresztényi Községi (Wolff) Párt (1920-1939) címet viselő vaskos, kereken 400 oldal terjedelmű posztumusz kötete a Gondolat Kiadó és az MTA-ELTE Pártok, pártrendszerek, parlamentarizmus kutatócsoportja kiadványaként látott napvilágot. A munka nemcsak a Horthy-korszak keresztény politikájának egy eddig nem vizsgált területén kalauzolja el olvasóját, de lényegesen többet is ad: átfogó képet a vizsgált kor fővárosi politikájáról, nemegyszer kusza, szövevényes hatalmi küzdelmeiről, mindenkor széles beágyazottsággal az országos köztörténeti folyamatokba. Mint ismeretes, a Wolff Károly jogász-pártvezér által fémjelzett, a budapesti politikát markánsan meghatározó keresztény párt a Bethlen-érában az Egységes Párt lojális ellenzékeként, az 1930-as évektől, Gömbös Gyula miniszterelnökségétől egyre inkább a kormánypárt ellenzékeként, végül, Wolff 1936-os halálát követően, a fiatalabb generációk térnyerésével párhuzamosan, a szélsőjobbra sodródva meghatározója volt a fővárosi közéletnek, s Budapest Horthy-kori városfejlődésének is. Mivel interkonfesszionális pártról van szó, az alkati okokon túl Wolff (aki élete végéig a szociáldemokratákat tartotta fő ellenfelének, még akkor is, amikor 1932-től permanensen a gömbösi beolvasztó törekvések fenyegették pártját) alkalmas személy volt a vezetésre, hiszen már 1918 októberétől részt vett az ellenforradalmi megmozdulásokban, továbbá nem volt sem néppárti, sem keresztényszocialista kötődése. A Keresztény Községi Pártot 16 évig sikerrel irányította és tartotta egyben, a katolikus politika útvesztőiben lavírozva. A halálát követő utolsó két év már csak a vegetálás, és az új szélsőjobbnak való behódolás szakasza. A könyv forrásanyagát elsősorban a Budapest Főváros Levéltárában fellelhető főpolgármesteri, polgármesteri iratok és a székesfőváros törvényhatóság közgyűléseinek jegyzőkönyvei alkotják. A szerző emellett eredményesen használta más levéltárak iratait, a kiadott kútfőket és a sajtót (markánsan a párt félhivatalos lapját, a Nemzeti Újságot). Mindez annál is inkább fontos, hiszen a témában alapkutatást eddig csak Szentgáli Zsolt végzett, kéziratban maradt bölcsészdoktori értekezésével (ELTE, 2000), s további feldolgozások alig, illetve csak a témával érintőlegesen kapcsolódó munkák álltak a szerző rendelkezésére. Közülük említhetők a szerző által is dicsért Szekeres Józsefnek Budapest közigazgatásáról szóló művei. Gergely Jenő könyvének felépítése kronologikus sorrendben követi az eseményeket, mégpedig úgy, hogy a néhány éves ciklusokon belül végig egységes felépítésű: külön fejezetek, alfejezetek tárgyalják az egyházpolitikát, a gazdaság- és kommunálpolitikát, szociálpolitikát, valamint a Keresztény Községi Pártnak a fővárosi törvényhatósági bizottsági választásokon, illetve a párt tagjainak a nemzetgyűlési (országgyűlési) választásokon elért eredményeit. E fejezetekben a szerző nemcsak a Wolff Párt törekvéseit ismerteti, hanem annál szélesebben fogta fel feladatát. így például az egyes törvényhatósági választások esetében (1920, 1925, 1930, 1935) teljes tablót kapunk a választási eredményekről, ugyanakkor a szerző a Wolff Pártnak a nemzetgyűlési (országgyűlési) választásokon való szereplését is külön alfejezetekben tárgyalja. Ez azért lényeges, mert a párt egyes tagjai egyúttal országos pártok parlamenti képviselői is voltak, s szerző sikerrel követi nyomon itteni szerepüket, azok változásait, valamint hatásukat a fővárosi politikára. A szerző meggyőzően tisztázza a Wolff Pártnak a közel két évtized alatti kormánypolitikai manőverekhez, a főpolgármesterekhez-polgármesterekhez, nemkülönben a Bethlen István miniszterelnök által támogatott, 1925-ben létrehozott Községi Polgári Párthoz mint fővárosi ellenpárthoz való viszonyát. A mű 11. fejezetéből meggyőzően kiviláglik, hogy jóllehet kétségtelen a Gömbös és Wolff, valamint pártjaik, vezetési stílusuk közti ideológiai rokonság, a politika többnyire nem elvek, hanem érdekek szerint zajlik. (280-338.) Dicséretes és egyben úttörő jellegű, hogy a szerző — források hiányában az 1930-as év kivételével — sikerrel rekonstruálja a párt közgyűlési, törvényhatósági bizottsági tagjainak társadalmi hovatartozását. Ezekből és egyéb statisztikákból világosan látszik, hogy a Wolff Pártot története során jórészt a budai keresztény középosztály, kisebb részben a pesti kisipa-