Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy Péter Tibor: Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19-20. századi Magyarországon (Ism.: Donáth Péter) I/235

236 TÖRTÉNETI IRODALOM és vallásszociológia eddigi eredményeit, szempontjait és módszereit termékenyen ötvözve, innovatív eljárások sorával továbbfejlesztve —jut eddigi tudásunkat érdemben gyarapító (esetenként aktuális problémáink lehetséges kezelési módjaira vonatkozóan is értékes ötletekkel szolgáló) plauzibilis eredményekhez. A „Társadalom és oktatás" sorozatban megjelent kötet tanulmányai sokoldalúan közelítenek a mobilitás témaköréhez. Egy rövid ismertetésben képtelenség felsorolni e rendkívül gazdag kötet akárcsak legfontosabb eredményeit is. Ezért a recenzens arra kényszerül, hogy néhány általa fontosnak ítélt szempontot, érdekes eredményt kiemelve próbálja olvasóinak figyelmét felhívni NPT kitűnő munkájára, s arra a több évtizedes szisztematikusan építkező projektre, melyet — a szerző által a kötetben többször köszönettel említett, mostanság 75. születésnapját ünneplő — Karády Viktor akadémikus kezdeményezett a hazai oktatás- és társadalomtörténet történeti szociológiai elemzések adatbázisainak kiépítésére, s módszertani kultúrájának meghonosítására, továbbfejlesztésére. Az „Utak felfelé" is szemléletesen demonstrálja, hogy NPT az egykori tanítványból, segítőtársból baráti alkotótársává vált mesterének, s azt is, hogy — a kötet egyik tanulmányát társszerzőként is jegyző — Bíró Zsuzsanna Hanna személyében a kutatócsoport újabb értékes munkatárssal gazdagodott. A legkülönbözőbb nemzetközi és hazai támogatók révén kiteljesedő projekt állomásaiként megjelenő színvonalas publikációk sorában NPT legújabb könyve tanúsítja: a történeti szociológiai eszközökkel operáló oktatás- és vallástörténeti kutatás Magyarországon is nagykorúvá vált, professzionalizálódott. A kötet minden olvasója meggyőződhet arról, amit a recenzens — némi önkritikával — örömmel konstatál: Magyarországon is lezárult az oktatás- és neveléstörténészek körében gyakorta tapasztalható, jó szándékú ám „amatőr" statisztikai vizsgálódások korszaka. Tanulmányaiban NPT virtuóz módon demonstrálja, hogy már nemcsak — a nemzetközi összehasonlításban is igen színvonalasnak mutatkozó — KSH források, s a közép- és felsőoktatás, azok nemzetiségi, vallási, nemi összetételére vonatkozó (a dualizmus koráig visszanyúló) szisztematikus adatfelvételek eredményei állnak a kutatók rendelkezésére, hanem — kreatív módszerekkel — más célból készült szociológiai adatbázisok is nagy segítségünkre lehetnek a mobilitás-kutatásban. Tudós pedagógusként szólítja meg ifjú neveléstörténész olvasóit, sajnálattal konstatálva, hogy „általában figyelmen kívül hagyják, hogy elemzésre alkalmas hatalmas történeti adatbázisok állnak rendelkezése, melyek régi statisztikai kiadványokból gépeléssel/szkenneléssel, belátható mennyiségű munkával gépi elemzésre alkalmas állapotba hozhatók. Sőt léteznek... olyan adatbázisok, amelyek már elektronikus formában hozzáférhetők, s történeti elemzésre adnak lehetőséget. Ezek... intencionalitásukat tekintve kortárs (saját koruk - az 1970-2007 közötti évek - népességéről szóló) adatbázisok, de több vonatkozásban is hordozzák a történetiséget. Egyrészt minden személysoros adatbázis különböző korú személyek adatait tartalmazza, s az iskolázottság — mint ahogy minden más társadalmi változó szerint is — generációnként is eltér. A generációsság pedig objektíve információkat hordoz annak a kornak a lehetőségeiről és viszonyairól, amelyben a generációhoz tartozó iskoláskorúak voltak. Másrészt számos olyan hazai kutatás volt az elmúlt néhány évtizedben, amikor a mintatagokat kifejezetten gyermekkori élményeikről, viszonyaikról, neveltetésükről, illetve fiatal felnőttkoruk egyes (múltbéli, de időhöz köthető) eseményeiről kérdezték. Ezeket az aspektusokat szinte egyáltalán nem elemezték még. Harmadrészt néhány olyan kutatás is létezik, amelyek során a mintatagoknak szüleikre, illetve nagyszüleikre vonatkozó kérdésekre kellett felelniük. Némi hibahatárral azt mondhatjuk, ezekben az 1980-as, 1990-es évekbeli kutatásokban közvetve olyan embereket és csoportokat is megfigyelhetünk, akik a 19. században születtek, s már régen halottak". (21-22) A különböző adatbázisok professzionális használata, összekapcsolása természetesen csak komoly szociológiai módszertani kultúrával, történeti tájékozottsággal és kreativitással lehetséges. A kötet első két tanulmányában NPT ízelítőt ad a kutatóra váró nehézségekből, s megoldásuk lehetőségeiről. Előbb az iskolai mobilitás vizsgálatok kapcsán hangsúlyozza: „nemcsak azt kellene mérni, [hogy] az adott tanulói népesség mobilitási esélyei szempontjából mit jelent az iskola, hanem azt is, hogy a szülők generációja szempontjából mit jelent, vagyis milyen eséllyel és hová küldheti egy szülői generáció a gyermekeit, hogyan tekint(het) ilyen szempontból az iskola intézményrendszerére. . . . A nehézséget az jelenti, hogy a tanulókon keresztül reprezentált diplomás szülők nem reprezentálják a diplomás szülőket, tekintve, hogy az egygyerekesek erősen felülreprezentáltak körükben." (9.) NPT — tanulmányában meggyőzően tesztelt —javaslata szerint ahhoz, hogy a kilépési mobilitásra vonatkozóan is reprezentatívvá legyen a tanulók révén rendelkezésünkre álló minta, „azt súlyozni kell, mégpedig gyerekszámuk reciprokával". (11.) Ezen eljárással — a TARKI