Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy Péter Tibor: Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19-20. századi Magyarországon (Ism.: Donáth Péter) I/235
235 TÖRTÉNETI IRODALOM osztrák-magyar kül- és katonapolitika számára a gyakorlatban sohasem volt valamennyi albán terület azonos értékű: amikor már nem lehetett kacérkodni Szaloniki jövőbeli megszerzésének gondolatával, a világtengerekről csaknem kiszoruló dualista birodalom számára az adriai kijárat — és ehhez a tengerparti területsáv — biztosítása vált létfontosságú kérdéssé. Ezért volt hajlandó mindent egy lapra feltenni albániai terveinek megvalósítása érdekében, vállalva akár a háborút: 1909-ben és 1913-ban ellenfél híján még csupán verbálisan, 1914-ben azután ténylegesen is. Az oroszokkal és később az olaszokkal való kényszerű együttműködés illetve a legalább ennyire kényszerű német szövetség kapcsán nagyon hiányzik nekem az idősebbik Andrássy Gyula szerepének legalább megemlítése, mivel az ő külpolitikai koncepciója nem csupán a Monarchia, de közvetve az egész régió fejlődését meghatározta. És nagy kár, hogy a kötet által tárgyalt korszak másik — legalább hívei által karizmatikusnak tartott — nagyformátumú külügyminisztere, Alois Lexa von Aehrenthal elképzelései ennyire elsikkadtak. Mert igaz ugyan, hogy ő 1912 elején meghalt, utódának Leopold Berchtoldnak a legközvetlenebb munkatársai közül azonban sokan a tanítványai voltak és később is érvényre juttatták néhai mesterük külpolitikai koncepcióját. Ami az albán kérdés és a nagyhatalmak szerepének viszonylagos ismertségére és ebből fakadóan csak korlátozott bemutatására vonatkozó szerzői intencióra érvényes volt, hasonlóképpen érvényes az első Balkán-háborút lezárni hivatott londoni külügyminiszteri értekezletre is. Tény, hogy — Szádeczky-Kardoss professzor halhatatlanná vált szavaival — „az érthetetlen szűkszavúság Szküllája és a terjengős bőbeszédűség Karübdisze között" a legtöbbünknek nehéz biztonságosan áthajózni. A Szerző alapvetően jól érzékelteti, hogyan kénytelen a Monarchia engedni eredeti Nagy-Albánia koncepciójából, sorra lemondva tisztán albánok lakta településekről. Itt esetleg érdemes lett volna megemlíteni, hogy Berchtold számára eleve csupán alku tárgyaként jöttek számításba a koszovói és montenegrói városok, mivel tisztában volt vele, hogy a valamennyi albánt egyesítő program megvalósíthatatlan. Nem arról van tehát szó, mintha az osztrák-magyar tárgyalófél gyenge tárgyalóképessége miatt kényszerült volna folytonos engedményekre a határok kérdésében. Egyébként pedig Bécsben koránt sem tekintették hosszú távon véglegesnek a Londonban született döntéseket. Elismerésre méltó részletességgel mutatja be ugyanakkor a Szerző az Ausztria-Magyarország és Olaszország között folytatott gazdasági versengés történéseit, hangsúlyozva, hogy ezt a versenyt a dualista birodalom elveszítette. (A pénétration pacifique terén elszenvedett vereség mindenesetre előrevetítette, hogy a Monarchia az itáliai riválist csakis fegyverrel szoríthatja majd ki Albániából.) A korabeli albán területek gazdasági teljesítőképességére vonatkozó statisztikai adatok megismeréséhez esetleg kiegészítésképpen megfontolásra ajánlom a térségben dolgozó brit konzulok jelentéseinek tanulmányozását, melyek a brit parlamenti dokumentumok között rendszeresen publikálásra kerültek, és mellesleg a budapesti Országgyűlési Könyvtárban is hozzáférhetők a kutatók számára. Külön kiemelendő a kötetet illusztráló fotó- illetve térképanyag. Utóbbiak nagyon szép kivitelűek és jól használhatóak. A Szerző joggal lehet büszke a 277. oldalon közölt saját térképére, amely a katonai helyzetet ábrázolja a mai Albánia területén 1912. november 28-án, azaz a függetlenség kikiáltásának napján, feltüntetve az országban található szerb, montenegrói, görög illetve (a jelmagyarázatban albánként feltüntetett) török csapatokat. Pollmann Ferenc Nagy Péter Tibor UTAK FELFELÉ. OKTATÁS ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS A 19-20. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2010. 209 o. Nagy Péter Tibor professzor (a továbbiakban: NPT) kétségtelenül a magyar oktatáskutatás sokoldalú, hallgatóit, olvasóit széles látókörével, eredeti megközelítéseivel, problémaérzékenységével és professzionalizmusával lebilincselő alakja. Sorrendben 7. önálló könyvét is az teszi izgalmassá, hogy a felfelé irányuló társadalmi mobilitás különböző aspektusairól holisztikus látásmóddal — az oktatásszociológia, a társadalom- és oktatástörténet, az oktatáspolitika, a vallástörténet
