Századok – 2012
MŰHELY - Széchenyi Ágnes: Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán pályaképe I/147
166 SZÉCHENYI ÁGNES Miközben Horváth visszavonult a politizálás látható szférájából és a tudományban keresett és talált helyet, a konszolidálódott Kádár-korszakban is folytatódtak a lehallgatások, megfigyelések, a rá is vonatkozó besúgások.8 1 A háttérben egy politikai per körvonalai rajzolódtak ki. Kétségtelen tény, Horváth Zoltán soha nem tett lakatot a szájára. Barátai és ismerősei körében hangosan mondott véleményt a politika kérdéseiről, élesen bírálta az MSZMP vezető politikusait, többeket nem tartva alkalmasnak a betöltött posztra. Amikor fia egy útlevél ügyben a hatvanas évek közepe táján Aczél Györgynél járt, az apja felől érdeklődő kultúrpolitikus azt üzente Horváth Zoltánk, „ne legyen száz példányban jelen a városban".8 2 1967. január 14-én a belügyminisztérium illetékesei Horváth Zoltán „terheltté nyilvánításáról" hoztak határozatot. Nem egyedüli megfigyelt volt, utaltunk már Szalai Sándorral való együttes kezelésére.8 3 Az ötvenes évek végétől Szalai állambiztonsági megfigyelési anyagainak Horváth visszatérő szereplője volt, közvetve róla is jelentettek a Szalait megfigyelő személyek, többek között „Borisz", azaz Nagy Péter irodalomtörténész és „Hamvas Judit", azaz Erki Edit irodalomtörténész. S nemcsak jelentettek, de ördögien azt is elterjesztették róla, hogy a „BM embere", „Horváth mozgása, ügybuzgalma nagyon hálózati jelleget mutat".84 Abba a személyi körbe, amelynek részeként kezelték Horváth Zoltánt Vásárhelyi Miklós, Litván György és Mérei Ferenc tartoztak még. Az 1967-es „REF" indoklásából idézünk: „Horváth Zoltán alaposan gyanúsítható azzal, hogy csaknem rendszeresnek mondható időközönként, különböző foglalkozású személyekkel a Vörösmarty téri cukrászdában találkozott és ott értékelték a politikai eseményeket. Az érintett cukrászdában és egyéb más helyeken Horváth Zoltán a párt és a kormány egyes vezetőire, a kormány egyes intézkedéseire, a társadalmi rendre vonatkozóan izgatás megállapítására alkalmas kijelentéseket tett. így többek között Nagy Imre és társai bírói úton történő felelősségre vonását elhamarkodottnak, politikai hibának minősítette azzal, hogy az ügyben halálra ítélt személyek kivégzéséért a kormányt tette felelőssé, úgy állítva ezt be, hogy az ügyben hozott ítéletre kínai nyomásra került sor, sértve ezzel a bírói szervek függetlenségét. Nevezett ezen magatartása [...] izgatás alapos gyanúja megállapítására alkalmas."8 5 Két nappal később Horváth rendőri kihallgatására is sor került. (A kihallgató Hollós Ervin volt.) Horváth Zoltánnak meg kellett neveznie a Vörösmarty (Gerbeaud) cukrászdában 1962-től szervezett találkozók résztvevőit. Az asztaltársaságot Horváth Zoltán és régi barátja Lázár Vilmos8 6 „alapította". A nagyjából minden szombaton történő találkozáshoz „az idők folyamán csatlakozott Donáth Ferenc, ritkábban Ádám György és jóval később Kosáry Domokos. Még néhány ember időnként meglátogatva bennünket csatlakozott hozzánk: 81 Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-1990. Corvina, Bp. 2008. 40., 441. 82 Horváth Ádám szóbeli közlése. 2008. június 4. 83 Ld. a 27. sz. lábjegyzetben említett Gál Éva esettanulmányt. 84 Uo, 251. 85 ÁBTL 3.1.9. V - 153821. 3. 86 Lázár Vilmosról (1895-1972), egykori galileistáról, agronómusról, egyetemi tanárról van szó.
