Századok – 2012
MŰHELY - Széchenyi Ágnes: Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán pályaképe I/147
162 SZÉCHENYI ÁGNES dó csinálni a lapot. Nem tudjuk egészen pontosan, mi volt a szerepe az újságnál, de egy részben ellene is készített dokumentum szerint a forradalom leverését következő hetekben rendszeresen bejárt a szerkesztőségbe.6 6 A külvilág egyértelműen hozzá kötötte a Népakaratot, a bennfentes Jemnitz Sándor például naplójában Horváth-garnitúráról beszél.6 7 (Jemnitz János emlékei szerint határozottan uralta a lapot.) Egy hónap múltán, 1956 novemberében Balassa Gyulával, Dabronaki Gyulával, Jászai Károllyal, Justus Pállal, Révész Ferenccel, Szurdi Istvánnal és a középiskolától közeli barátjával Vajda Imrével aláírt egy Kádár Jánosnak címzett kollektív levelet, amelyben ezt írják: „Mi valamennyien a magyar munkásosztály forradalmi pártja tagjának tekintjük magunkat s minden viszontagságon át hűek vagyunk és maradunk a szocializmus megvalósításáért folyó harchoz, harcosainak táborához. Ezen nem változtatott sem az, hogy az MDP politikai bizottsága néhányat közülünk — saját szégyenére — börtönbe vetett, tagjainak sorából kizárt, másokat pedig éveken át másodrangú, megtűrt párttagként kezelt és háttérbe szorított, nem változtat az sem, ha e pillanatban, néhány alapvető, elvi kérdés tisztázásáig és kielégítő megoldásáig nem vállalunk párttagságot vagy funkciót az MSZMP-ben." A hitvallás után félelmüknek adtak hangot, hogy az MSZMP az MDP irányába lép vissza. A levél így folytatódik: „Aggodalommal tölt el bennünket, hogy az MSZMP — legutóbb a Népszabadság mai számában — fenntartás nélkül marxista-leninista pártnak jelöli meg magát, s nem fűzi hozzá, hogy ezt nem azzal a tartalommal érti, mint a magát ugyancsak marxista-leninista pártnak valló MDP amelynek a marxizmus-leninizmusra hivatkozó gyakorlata az egész dolgozó magyar nép, minden becsületes kommunista és szocialista osztatlan felháborodását és felkelését ébresztette fel. Ha ez is, az is belefér a marxizmus-leninizmusba, ha belefér az embertelenség ugyanúgy, mint az emberiesség, a munkásmozgalmat megfojtó terror ugyanúgy, mint a munkásmozgalmat új élettel eltöltő szocialista demokratizmus, akkor ezzel az elvi alappal baj van, akkor ez sokkal mélyebb, részletesebb, a holtat és tévését eltávolító, az élőt és helyeset kiemelő elemzést és meghatározást igényel, mint amit a fenntartás nélküli »marxista-leninista párt« név jelent."68 Nem tudni, mit jelentett szótárában a marxizmus-leninizmus nyolcvan hónap börtön után, s azt sem, hogy mi tartotta az elvont és egyre ködösebb, semmitmondóbb eszme mellett. Hacsak nem a nehezen értelmezhető imperativus, hogy morálisan konzekvensnek kell maradnia a tiszteletreméltó elvek mellett. De bizonyos, hogy az imént idézett levelet nem nyomásra írta alá. Számos írása, fogalmazványa maradt fenn az 1956 nyara és az évtizedforduló közötti hónapokból: többek között beszámoló a büntetés-végrehajtás vezetőinek a börtönviszonyokról, előre elkészített, de el nem mondott hozzászólás a Petőfi Kör 66 L. az MSzMP Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságának feljegyzését a sajtó és a rádió helyzetéről (1957 január). In: Zárt, számozott, bizalmas. Tájékoztatáspolitika és cenzúra 1956-1963. Szerkesztette Cseh Gergő Bendegúz, Kalmár Melinda és Pór Edit. Osiris Kiadó, Bp. 1999. 233-239. 67 Jemnitz Sándor naplójából. Közzéteszi Jemnitz János. Holmi 21. (2009) 773. 68 Jemnitz János: A volt Szociáldemokrata Párt baloldali tagjainak 1956. novemberi levele Kádár Jánoshoz. Múltunk 52. (2007) 268-273.