Századok – 2012
KRÓNIKA - Beszámoló a „Bűnbakok az európai és a magyar történelemben" című konferenciáról (Gazdag László) VI/1515
KRÓNIKA 1531 gondoskodott fiú utódról. Szeberényi Gábor a PTE Egyetemi Könyvtár könyvtárosa a Jó és szent Zvonimir király"-hoz (1075-1089), illetve a király meggyilkolásához fűződő átoknak a dalmát krónikás hagyományban megőrződött legendáriumát ismertette. Az átokmotívum a 19. századtól bekerült a politikai diskurzusba, és mind a horvát-magyar kiegyezés idején, mind a modernkori horvát történelem sorsfordulóin a politikai narratívák részét képezte. Az előadásokat blokkonként tartalmas viták zárták, amelyek egy-egy részkérdést tisztáztak, vagy akár újabb, továbbgondolásra érdemes szempontokat vetettek fel. Csak néhány jellemző példát emelünk ki. Tisza, illetve Károlyi bűnbakká tétele kapcsán Székely Gábor arra figyelmeztetett, hogy a politika területén még korántsem a kiegyensúlyozott véleményalkotás figyelhető meg. Gyarmati György véleménye szerint Tisza és Károlyi az ellentétes politikai szekértáborok számára inkább bűnbakpótlékot jelentenek. Száz Zoltán ugyanakkor arra mutatott rá, hogy nem lehet összemosni Tisza markáns személyiségét és született politikus alkatát Károlyi a körülmények hatásától befolyásolt egyéniségével. Szabó Dániel reflexiójában arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a jobboldal meglehetősen széles hagyományréteghez tud visszanyúlni, addig a politikai baloldal csak a szerény köztársasági hagyományhoz, amit pedig, Károlyi személyén keresztül lehet támadni. Gazdag László előadása kapcsán Pók Attila vetette fel a kérdést, hogy vajon miért Wass Albert és Nyírő József a jobboldal reprezentatív írói, és miért nem merült fel Herczeg neve. Gazdag válaszában a jelenséget azzal magyarázta, hogy Herczeg személye, írásainak megítélése már életében, az első világháború után összemosódott Tisza István és a századvég liberalizmusának nagyon erős szélsőjobboldali kritikájával, s elutasították az írót a népiek is. Kiemelte azt a szempontot is, hogy a századelő Tisza-Herczeg-féle liberalizmusa nem hat mozgósító erővel a jobboldalra, illetve Wass Alberttel ellentétben Herczeg már nem reflektált a közelmúlt, a kommunizmus eseményeire. Varga Zsuzsanna előadása is több hozzászólást, érdekes személyes visszaemlékezést váltott ki. Karsai László szerint a koncepciós per kritériumait — előre kész az ötlet, a vádak koholtak, a hamis tanúk szerepe, a vádlók és a védők együttműködnek — áttekintve, a '70-es évek TSZ-pereit is e kategóriába sorolhatjuk. Akkor is, ha a fizikai bántalmazást nem alkalmazták. Az ötnapos konferencia hozadékát Pók Attila összegezte zárszavában. A nagy általános problémakör szempontjából, amelybe a bűnbakképzés témája is beletartozik, számára az inspirációt egy, a freudi gondolatoknak a történettudományban való alkalmazhatóságát vizsgáló amerikai történész, Peter Gay adta. Gay szakított a 19. századot, a szabadság a liberalizmus fokozatos kibontakozásának és győzelmének látó szemlélettel. Pók Attila kiemelte, a bűnbakképzés vonatkozásában a történésznek azt a provokatív megállapítását lehet nagyon jól hasznosítani, mely szerint az első világháború kataklizmája után olyan mozgalmak, ideológiák születnek, amelyek a korábbi — az agressziót elfojtani, kanalizálni igyekvő — gyakorlattal ellentétben most az állami eszközrendszer részévé teszik a gyűlölet felkeltését, az agresszió kiváltását. Az amerikai történész annak a megértéséhezjárulhat hozzá, hogy miért kell ezzel még foglalkoznunk, miért aktuális téma a bűnbakképzés napjainkban is, két olyan meghatározó politikai ideoló-
