Századok – 2012

KRÓNIKA - Beszámoló a „Bűnbakok az európai és a magyar történelemben" című konferenciáról (Gazdag László) VI/1515

1526 KRÓNIKA elkötelezettségű, a szovjet testvérlap (Krokodil) példáját követő Ludas Matyi vicclap elemzésével. Az előadó a vetítés során az egyes, a kommunista propaganda által bűnbakként megjelenített társadalmi csoportok karikatúrájából válogatott ma már sokszor komikusnak ható rajzokat. A karikatúrák között megjelent a háborús bűnösök csoportja, a szalámitaktika épp aktuális célpontja, a reakció arisztokratikus öltözetű, monoklit ábrázoló figurája csakúgy, mint a nagytőke, vagy a kulákság és az egyházak torzképe. Az előadó összegzésében megállapította, hogy 1945-1950 között a karikatúrák fokozatosan propagandaplakáttá váltak, a grafikák pedig alapvetően a „szocialista realizmus" hatását tükrözték. Tóth Eszter Zsófia a Magyar Nemzeti Levéltár levéltárosa („Kenyér, szőlő porba hulltak" Bűnbakképzés '56-ban: Bordás András Kossuth-díjas esztergályos élete és tragikus halála) előadásában mintha egy fekete komédia jelenetei elevenedtek-volna meg. Bordás András sztahanovista esztergályos táskájában szőlővel és kenyérrel elindult, hogy felvegye a keresetét, de közbejött az 56-os forradalom. A forradalmárok ávósnak hitték. El akart menekülni, de egy disznóólban utolérték, s agyonlőtték. Nem kevésbé tragikomikus a bűnbak, a gyilkossággal megvádolt Farkas Imre esete sem, aki aznap épp csak lakásügyeit ment intézni, de egy fegyvereseket szállító autón találta magát. Az esetben ártatlan volt, de a tényleges tettesek helyett őt ítélték halálra. Az előadó a bűnbak motívum mellett érdekes adalékokkal szolgált a sztahanovisták korabeli megítéléséről, illetve az esemény utóéletéről, Bordás András emlékezetéről és a téma megjelenéséről a képzőművészetben. Varga Zsuzsanna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK egyetemi docense (Bűnözők vagy bűnbakok ? (Termelőszövetkezeti vezetők a vádlottak padján az 1970-es években)) az 1970-es évek közepén lefolytatott, mintegy száz — kevéssé ismert — pert vizsgált, melyekben tsz-vezetők ültek a vádlottak padján, többnyire lopás, sikkasztás, felelőtlen gazdálkodás vádjával. Az okokat az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus ellentmondásos következményeiben látta. A legnagyobb ipari üzemek — a mezőgazdasággal szemben, nemzetközi kötelezettségeikből fakadó kötöttségeik miatt — nem élvezhették az új feltételekből származó előnyöket. A reformellenes tábor ezért hirdette meg a jelszót: a munkásság rosszabbul él, mint a tszparaszt. A reform 1973-ra lefékeződött, s ez lehetővé tette a tsz-ek elleni támadást, melyet arra alapoztak, hogy sikereiket nem érhették el becsületes úton. A perek eredményeként sikeres, országos hírű tsz-ek vezetőit hurcolták meg, ítéltek el az új 71-es BTK gumitörvényei alapján. Beindult az 50-es éveket idéző propagandagépezet is, mely bűnösökként állította be, s megbélyegezte ezeket az embereket. Az hogy ezek az eljárások koncepciós pereknek minősülnek-e, még további vizsgálatokat igényel. Zsidai Ágnes kandidátus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem AJK egyetemi docense a rendszerváltás utáni Magyarországra kalauzolta a hallgatókat. Előadásában ( Ugynökhalál Magyarországon) végigtekintette az ügynökkérdés minden lehetséges vetületét, annak társadalomlélektani kondícióit, s azt, miként van összefüggésben az ügynök, mint bűnbak megjelenése a múlttal való sikertelen szembenézés problematikájával. Majd az ügynök, mint szimbólum témáját járva körül, kiemelte: az ügynök egy bármikor felmutatható, rendszer-