Századok – 2012
MŰHELY - Széchenyi Ágnes: Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán pályaképe I/147
HORVÁTH ZOLTÁN PÁLYAKÉPE 151 rendszert látott át. Ez a tudás későbbi pályáján kamatozott. A regényes életrajz metodikáját ezekből a könyvekből tanulta, hasonlóan barátjához, Németh Andorhoz, akivel közösen maga is írt egy regényes életrajzot, a gróf Teleki László életét bemutató A kegyencet. A Teleki-életrajz visszhangjából egy recenzenst emelünk ki, Mónus Illést, aki a Szocializmusban írt rövid ismertetést a könyvről.1 6 Bármilyen kurta írásról van szó, mégiscsak a neves szociáldemokrata teoretikus figyelmének dokumentuma. 1935-ben Horváth Zoltán ismét megnősült. Második felesége az avantgárd költő, Mihályi Ödön özvegye, Spiegel Magdolna volt. A feleség egy fiút is hozott a házasságba, Mihályi Gábort. Az özvegy és fia Kassáról telepedtek át, megélhetésüket egy ottani bérház jövedelme és az óriási munkabírású és szorgalmú Horváth Zoltán műfordítói keresete biztosította. A Bajza utcában, szemben az Epreskerttel béreltek egy hatalmas polgári lakást.1 7 Mihályi Gábor a közeli és még mindig jó nevű pesti Német Birodalmi Iskolába járt. Az Anschluss után néhány hónappal, 1938 őszén Horváth Zoltán és családja a magyar fasizmus elől Franciaországba emigrált.1 8 Kint tartózkodása alatt rengeteget járt könyvtárba, értelmiségi hivatás felé törekedett, meg is őrizte a Bibliothèque Nationale-ba szóló olvasójegyét. Megélhetésüket elősegítendő, francia és belga szociáldemokrata és polgári liberális lapokba írt cikkeket. Csak 1940 tavaszáig éltek kint, felesége súlyos tüdőbeteg volt, majd másfél évet töltött szanatóriumban. A betegség felemésztette a család anyagi létalapját. A kényszerű hazatérés után Horváth Zoltán ismét a könyvkiadásban helyezkedett el, a Grill és a Dante kiadókhoz állt be dolgozni. Megint termékeny időszak következett. Ismét fordított szépirodalmat és tudományos munkákat is, folytatódott az életrajzi regények sora is. Parragi Györggyel, a Magyar Nemzet szerkesztőjével közösen kétkötetes, két egymás utáni kiadásban több mint tízezer példányban megjelent Világtörténelmi lexikont állítottak össze, a maga nemében itthon az elsőt (1943). Emellett az itthoni sajtóban is tevékenykedett Horváth Zoltán, 1942-től a Népszava külső munkatársa lett. Névvel, név nélkül is írt a napilapba, rendszeresen, noha nem túl gyakorta. A napilap révén ismerkedett meg a honi szociáldemokrácia politikusaival. Kereste a beavatottságot, az események sűrűjét, és talán már a pozíciót is. Rendszeressé lettek a Mónus Illéssel, illetve a később előtérbe került szociáldemokrata vezetőkkel (Szakasits Árpáddal, Marosán Györggyel és Ries Istvánnal) való találkozók. A háború éveiben a nem túl eredményes magyar antifasizmus és embermentés egyik valóban jelentős közreműködője volt. A német megszállás után illegalitásba ment. Jó kapcsolatai voltak, és csakugyan bátor volt, nem félt kockáztatni életét. Először gyerekeinek szerzett hamis papírokat. O maga is hamis papírokkal, mint erdélyi menekült lakott egy a Bristol Szálló nyilas főportásától bérelt kelenföldi villalakásban. (A nyilas hatalomátvétel után néhány napon át negyvenöt bujdosó talált menedéket nála.) Százával segítette hamis papírokhoz az embereket. Ebbe a munkába 16 Szocializmus 27 (1937) 499. 17 Bp. VI. Bajza u. 58. 18 Horváth Zoltán önéletrajza, 1961. MTA KK Ms 5330/31.
