Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

1494 FIGYELŐ Társadalmi és gazdasági fejlemények. Kossuth védegylete Figyelmeztetések záporoztak mindazokra Magyarországon, akik egy ideje a gazdasági élet irányítói voltak. Az angliai gazdaság annyira a magyar előtt járt, mintha ez az ország nem is ezen a bolygón terült volna el. Előfordultak természetesen negatív következmények is, szegénység és létbizonytalanság a munkások körében, mindezek ellenére Magyarország, mint elmaradt agrár ország szemszögéből eltörpült mindenfajta esetleges hátrány. Az ország még mindig elsődleges gyökerekkel kapaszkodott a feudális rendszer talajába. Bár mind a földbirtokosok, mind a parasztok igyekeztek meggazdagodni, de inkább csak mások kárára, semmint kemény munka és újítások révén. A kereskedelem fejlődését még mindig akadályozta a szállítás elavult rendszere, a gyárak száma pedig viszonylag csekély volt. Ahogy már Széchenyi is rámutatott, az összes hibákért nem lehetett Ausztriát és a belső vámtarifát okolni, hanem sokkal inkább a magyar társadalom belső visszásságait. Kossuth a politikára összpontosított, ám a gazdasági kérdések nem álltak tőle távol. A börtönből való szabadulása után a szabad kereskedelem meggyőződése híve és az ipari fejlődés szószólójává vált. Arra a megállapításra jutott, hogy csupán földműveléssel foglalkozó nemzet csak olyan félkarú teremtés, amelynek fél karja hasznavehetősége is az időjárás korlátozódásától függ. 1841-ben felmerült Ausztria csatlakozása a német államok vámuniójához, a Zollverein-hez, de az államtanács azt leszavazta. A magyar liberálisok, Kossuthtal az élen ugyancsak a csatlakozás ellen voltak, és ebből logikusan következett a magyar árucikkek vásárlását preferáló Védegylet megalakítása 1844 októberében. A mozgalom ért is el némi eredményt, néhány év alatt több mint száz új gyár épült, de a gyermekcipőben járó magyar gazdaság igazából nem tudott fejlődni nyugati, főleg osztrák közreműködés nélkül és hogy a hölgyek és urak magyar viseletet öltöttek, nem lendített igazán a gazdaságon. A gazdaság fejlődéséhez szükséges pénz Ausztriától származott, a Rotschild és a Sima bankházból, majd a hiteltörvény 1840-es reformja után hazai forrásokból is. 1848-ban harmincöt takarékpénztár működött Magyarországon, s a bankbetétek az 1843-1844-es 670.000 pengő forintról 1848-ra ötmillióra nőttek. A változások másik jele a városi lakosság bizonyos rétegének növekedése volt. Tagjai elsősorban vidéki fiatalemberek voltak. Szellemi vezetőik irányítása alatt létrehoztak egy új szubkultúrát. E réteg új színt jelentett a már létező magyar szubkultúrák palettáján, s legismertebb képviselője a költő Petőfi Sándor volt. A politikai és kulturális pluralizmus Eltekintve a politikai ellenfelek iránt alkalmanként tanúsított gesztusoktól, a viták hangneme egyre inkább élesebbé és durvábbá vált. Maga Kossuth is egyre radikálisabb és harsányabb lett, miután kénytelen lett otthagyni a Pesti Hírlapot, bár még nem volt forradalmár, se demokrata. Kossuthtal együtt mind a liberálisok, mind a konzervatívok radikálisabbakká váltak, s ez bizonyos mértékig még már az 1843-1844-es országgyűlésre is igaz volt, ahol a kölcsönös ellenségeskedés még a küldöttek társasági életébe is beszivárgott.