Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

1466 FIGYELŐ hatással volt ez egész Európára. Az 1798 előtt eladott 25.000 sorozat körülbelül felét Franciaországon kívül vették meg. Diderot bevezető kijelentése, miszerint „mindent meg kell vizsgálni, mindent fel kell rázni kivétel és óvatoskodás nélkül", úgy hangzott, mint egy hadüzenet. Közép-Európában kevésbé volt éles a szakítás a múlttal és kevésbé elszánt, mint az atlanti országokban, Franciaországban és Angliában. A német államokat megosztották ugyan a területi, társadalmi és kulturális ellentétek, de általában egyikben sem bírálták a hatalmat, amely nagyjából és egészében véve akadálytalanul kormányzott. Friedrich Nicolai felvilágosult könyvkiadó és könyvkereskedő volt. Heine azt mondta, hogy azt próbálta kemény munkával megvalósítani, amit az enciklopédisták értek el Franciaországban, azaz a sötét középkor örökségének lerombolását. Ebben nem jártak sikerrel, tette hozzá Heine, mivel a régi romok Németországban még túl szilárdan álltak, és túl sok szellem kísértett bennünket, kigúnyolva erőfeszítéseinket. Ausztria Bár Ausztriában sajátos körülmények alakították a helyzetet, sok tekintetben hasonlított arra, ami a német államokban uralkodott. Amikor Mária Terézia belefogott a reformjaiba, logikus módon megkezdődött az államigazgatás átalakítása. Ennek sikeréhez művelt hivatalnokokra volt szüksége, s amikor ez létrejött, csápjai mélyen belenyúltak a társadalom szövetébe. A reformok bevezetésének esélye ugyanakkor nem volt túl nagy, mivel a helyi hagyomány és a konzervatív gondolkodás makacsnak bizonyult. Mindent egybevetve, Ausztriában a reform fájdalmasan lassan haladt előre és európai mércével mérve túl messziről indult. Mária Terézia számos olyan célt tűzött maga elé, amely az új kulturális érzékenység talaján fakadt, de közben nem lett hűtlen vallási meggyőződéséhez, s felvilágosodás elleni nézeteket vallott. A reformok mellett olyan rendeletek és törvények láttak napvilágot, amelyek erősítették államát. Bár elítélte a babonát és betiltotta a boszorkánypereket, továbbra is ellenérzéssel viseltetett a zsidók és a szabadon gondolkodók iránt. Hagyományos támaszai, az udvar és a nemesek hűségének biztosítása céljából a reformok nem érinthették azok társadalmi és gazdasági dominanciáját. Ausztria Mária Terézia alatt bürokratikus állam volt (és az is maradt) ám az is igaz, hogy az uralkodó ellentmondásai hozzájárultak a rendőrség és a cenzúra eredendő kiszámíthatatlanságához. Ez az egyik oka annak, hogy oly sok felvilágosult személyiség üdvözölte II. József uralkodását, éppen az uralkodó célratörő következetessége volt. II. József személyes tragédiája abban rejlett, hogy nem tudta fenntartani kezdeti elkötelezettségét és lelkesedését, s idővel elszakadt Kaunitztól és von Zinzendorfftól is, akik közelebb álltak hozzá és elveihez, mint édesanyjáéhoz. Csakhogy hiába okozott nekik Mária Terézia alkalmasint csalódást, meleg személyisége egészen más volt, mint merev, fanatikus fiáé. Ráadásul Kaunitz a fokozatosság híve volt, aki szerette lépésről lépésre megvalósítani elképzeléseit, ellentétben II. József gyors, erőszakos lépéseivel. II. József merész politikájával lenyűgöző-