Századok – 2012
FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451
1452 FIGYELŐ Vermes Gábor könyvének bemutatása során, szórványos kritikai észrevételekkel fűszerezve, az ő sűrített szövegét rekapituláljuk, ami által mind a mondanivaló magas színvonalát, mid a stílus eleganciáját érzékeltetni tudjuk. 1. A 18. századi Magyarország Az ország A hagyományos századok szerinti időbeosztásnál a történészek gyakran ésszerűbbnek tartják olyan eseményekhez kötni egy-egy század kezdetét vagy végét, amelyek történetileg nagyobb jelentőséggel bírnak. Ebben az értelmezésben a 18. század Magyarországon az 1703 és 1711 közötti Rákóczi felkelés leverésével kezdődik. A Habsburg monarchia ekkor érte el legnagyobb kiterjedését és ezen belül Magyarország hatalmas területet képezett. A hódoltság és a felszabadító háborúk következtében az ország lakossága a 18. század elején rendkívül csekély lélekszámú volt. Különösen igaz volt ez az Alföldre nézve, ahol a szabályozatlan folyók és patakok gyakran áthatolhatatlan mocsárvidéket hoztak létre. Ausztriában mindenkit figyelmeztettek a magyarországi utazás veszélyeire. Bár Nyugat-Magyarország Pozsonnyal együtt (ahol az országgyűlés 1848-ig ülésezett), erősen urbanizált volt, a töröktől felszabadított területek középkori állapotokat tükröztek. Az országnak mindössze két burkolt útja volt, és a folyón sem volt könnyű átkelni. VI. Károly, akit 1711-ben hívtak haza Spanyolországból, nem viseltetett ellenszenvvel a magyarokkal szemben. Az, hogy a 17. századi barbárság csökkent, segítette az uralkodót politikája megvalósításában. Mindamellett a még mindig fennálló királyi abszolutizmus és Magyarország nemesi vezetésének együttélése távolról sem volt könnyű. Bár a király nem állította vissza kiteljesedett abszolutizmusát, ehelyett csak félig-meddig támasztotta fel, amivel elvetette a jövő nézeteltéréseinek magvát. Az érdekelt felek azonban nem nyúltak szélsőséges eszközökhöz, amelyek tönkre tehették volna a kényes és nehézkes egyetértést. A centralizáció és az autonómia közötti nézeteltérés másutt is fennállt, de Magyarországon mindegyiknél erősebb volt, mert a magyar nemesség különösen erős öntudattal bírt. A rendek ahhoz is ragaszkodtak, hogy az uralkodó magyar királlyá koronáztassa magát. A belga jezsuita François-Xavier az 1760-as években keresztülutazta Magyarországot. Élvezte az északi városok szépségét, de lehangoló tapasztalatokat szerzett, amikor az Alföldön utazott. Végül el sem tudott képzelni vigasztalanabb helyet, mint a magyar Alföld. Voltaire, aki soha nem járt Magyarországon, az Enciklopédia nyolcadik kötetében úgy jellemezte hazánkat, mint ami alig több mint hatalmas pusztaság. Más utazók személyes élményei is megerősítik az ország rossz hírét. A központi költségvetés nem tette lehetővé, hogy az udvar lényegesen javítsa Magyarország infrastruktúráját. Mégis 1749-ben a Monarchia egész területén létrejött a postai szolgáltatás. A népesedési helyzet is javult. Az 1784-es
