Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
A JÓZSEFI NÉPSZÁMLÁLÁS, A NEMESI ELLENÁLLÁS ÉS A HOREA-FELKELÉS 1447 pénzen vesszük." Jellemző, hogy krónikásunkat jobban izgatta az újabb várható anyagi teher, mint az, hogy „conscribáltatik mind mágnás, mind nemesség".11 7 Ez ellen természetesen Erdélyben is tiltakoztak, mind a mágnások, mind a nemesek. Aztán azzal vádolták az uralkodót, hogy a Horea-felkelést is az összeírások provokálták ki. Valóságos vita robbant ki arról, hogy a népszámlálás és a határőr-katonai összeírás milyen mértékben járult hozzá a felkeléshez. A vita előtörténete az újoncozásra utaló rovatok mellőzését célzó guberniumi és kancelláriai kérés, valamint az uralkodói válasz. Még tartott a Horea-felkelés, amikor november vége felé az uralkodó a Főhadiparancsnokság véleményét véleményezte, és azt megküldte a felkelés okainak kivizsgálásával megbízott Jankovics Antalnak, és arról a Kancelláriát is tájékoztatta. A katonai vezetés véleménye szerint „az összeírást egészen addig kellene halasztani, amíg a tűz egészen ki nem alszik, annál is inkább, mert éppen egyes helységeknek ez a legfelsőbb parancs nélküli összeírása adott alkalmat a jelen nyugtalanságokra. Nem kevésbé fel kell függeszteni a provincialisták és a határőrök elválasztását szolgáló összeírást, mivel a hátszegi völgyben a nép nagyon szétszórva lakik, következésképpen az összeírás nem érheti el a kitűzött célt." A katonai vezetés összemosta a népszámlálást a károlyfehérvári parancsnok által folytatott összeírással, és ebben nyilván a katonatiszti szolidaritás vezette. József ezzel szemben világosan leszögezte: „A lélekösszeírás semmiféle összefüggésben nem áll ezekkel a nyugtalanságokkal, és semmiféle bizonyíték nincs ilyen kapcsolatra, ezért folytatni kell, főleg azokon a vidékeken, ahol semmiféle rendzavarás sem történt, így az a kifogás, hogy az emberek nincsenek otthon, nem állhat meg. A provincialisták és a határőrök elválasztását, mivel éppen a hátszegi völgyben folyik, még fel kell függeszteni."11 8 így is történt. A vita akkor újult ki, amikor 1787-ben több tucatnyi nemes tanácskozása nyomán terjedelmes kérvénybe foglalták sérelmeiket, és a rendi alkotmány visszaállítását kérték. Az uralkodó nyomozást rendelt el, hogy pontosan megtudja, kik állították össze és miként, majd Pálffy Károly kancellár Bánffy György gubernátort bízta meg azzal, hogy pontról pontra véleményezze a beadványt, és egyben a beadvány ellenében összeállított „névtelen" cáfolatot, amelynek szerzője Izdenczy József, államtanácsos volt. Ez nagy ravaszul azt kérte, hogy véleményét névtelenül adják át a gubernátornak, aki majd ennek a felhasználásával győzze meg az erdélyi nemeseket arról, hogy nincs igazuk, és helytelen utakon járnak.11 9 Bánffy a már említett alkotmányos abszolutizmus szellemében tompította a sérelmek és a sérelmek mögé rejtett vádak élét. Maga is hangsúlyozta, hogy a törvényhozó hatalom a királyt és a rendeket illeti, viszont a végrehajtó hatalom csak a királyé, aki a törvényekre sem közvetve, sem közvetlenül káros rendelkezéseket (Constitutionen) nem adhat ki. A nemesek szerint a népszámlálás kifejezetten katonai célokat szolgált, újoncozást, és erdélyi katonák kivitelét más 117 Rettegi György. Emlékezetre méltó dolgok 1718-1784. Szerk. Jakó Zsigmond. Bukarest, 1970. 424. 118 MOL B 2 1784:14321 119 Strada Ferenc: Izdenczy József, az Államtanács első magyar tagja. In: A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönye. X. Bp. 1940. 84.
