Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1444 MISKOLCZY AMBRUS vaságukat okolta. Aztán 1785 januárjában már megvallotta, hogy „a dolog komolyabb, mint amilyennek először véltem", „az egymásnak ellentmondó jelentések hihetetlenek", a földesúr és a paraszt közötti gyűlöletnek kell véget vetni.10 1 És következetesen folytatta azt a reformpolitikát, amellyel végül is a földesurat és a parasztot is maga ellen fordította, hiszen az előzőeknek nemcsak a népszámlálás nem tetszett, hanem még kevésbé tetszett a kataszteri felvétel és az úrbéri összeírás, aztán a parasztokat a fejlettebb tartományokban a jövedelmi adó fordította szembe az addig szeretett uralkodóval. De ellenezte az új adórendszert a robot felszámolásával megbízott bizottság elnöke, Zinzendorf is.102 Miért lett volna Erdélyben másképpen? Viszont Erdélyben volt a legradikálisabb a császári reformpolitika. Ez is radikalizálta a parasztokat, akik felismerték azt a hatalmi vákuumot, ami a józsefi reformpolitika nyomán a katonai és a polgári hatóságok, valamint a katonaság és a nemesség, pontosabban a császár és a nemesség szembenállása miatt egyre érezhetőbb lett. Embertelen erőszakra ösztönző babonás hiedelmek és történeti emlékek hatására így számolt be az alkancellárnak Bánffy Farkas 1782. novemberében Nagyfaluból a paraszti nyugtalanságról: „Ez a vidék, kivált a magyarság, nagyon törekedik a földes uraság ellen, csak egy Dosa György találtatnék, azt tartom semmi conscientiát nem csinálnának a nemességnek kipusztításából, egyébként is felettébb elharapózott közöttök a gonoszság, közelebb Zoványon egy embernek feleségének lába kisebesedvén, és vesztésnek magyarázván, egy szegény öreg tótnét, akire gyanakodtak, hogy vesztette volna meg, az asszonynak férje valami atyafiaival együtt Magyarországról totkoson béragadván, ottan Zoványon annyira megsütögették, hogy megholt beléje. A patratorok, amint mondják, félre állottak."103 Úgy tűnik, sokan játszottak rá az elégedetlenségre. Rejtélyes alakok tűntek fel Erdélyben, Mihai Popescu és Salis, akiket a hatóságok azzal gyanúsítottak, hogy orosz kivándorlási ügynökök, a kortársak bujtogatónak tartották őket, de szerepük máig sem tisztázott. A rémhíreknek is megvolt a maguk logikája, racionalizálták azt, ami megmagyarázhatatlannak tűnt. Grigore Maiorról és a császárról is feltételeztek minden rosszat.104 Több mint húsz év múlva erről Cserey Farkas bizalmas levélben így nyilatkozott: „A Horával való egyetértés kofái beszéd, csak olyan ez, mint az, hogy József császár eszköze lett volna Hora," és a felkelés okát is körülírta, amikor magát úgy jellemezte, „hogy én józanabb arisztokrata vagyok azoknál, kik az ilyetén zendülések okait nem ma-101 Joseph II. und Leopold von Toscana, i. m. I. 259. 102 Helen P. Liebel-Weckowicz: Count Karl v. Zinzendorf and the Liberal Revolt against Joseph's II. Economic Reforms, 1783-1790. Sozialgeschichte Heute. Szerk. Hans-Ulrich Wehler. Göttingen, 1974. 69-85. 103 Cluj, Arhivele Nationale, Familia Bánffy, 1216. 44. 104 Szilágyi F. : A Hóra-világ i. m. 143. szerint ebben az ultimátumban „a pórzendülés titokban működő, s Hörát eszköz gyanánt használó fejei, mint az oláh nemzet követeléseit izenték meg Hunyad megyének azon terveket s törekvéseket, miket ők az egyházi, mind polgári rend földforgatására forraltak," és azt követelték, hogy a választ a brádi pópának küldjék meg, tehát a papok lennének a szerzők.
