Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
A JÓZSEFI NÉPSZÁMLÁLÁS, A NEMESI ELLENÁLLÁS ÉS A HOREA-FELKELÉS 1445 gokban, hanem másokban törekednek feltalálni".10 5 Mégis a nagy felbujtó — akarata ellenére — maga a császár volt, egyrészt radikális reformpolitikájával, másrészt azzal, ahogy a parasztokhoz leereszkedett, sérelmeiket orvosolni akarván, panaszleveleiket átvette. (Brukenthal feliratait úgy is olvashatjuk, mint az uralkodó elleni vádiratokat, hiszen a gubernátor pontosan érzékelhette, hogy a császár eljárása a népnek a polgári kormányzat iránti ellenérzéseit erősíti.) Horea is többször volt a császárnál, ő vitte a császár elé a zalatnai uradalom jobbágyainak panaszait. Bécsben talán még szabadkőművesekkel is megismerkedett, neki tulajdonítanak egy olyan román beszédet, amely éppen a legtekintélyesebb bécsi páholyban hangzott volna el.10 6 És a bécsi sajtóban még akkor megjelent egy híradás Horea szabadkőműves páholyáról, ami soha nem létezett, de ma is izgatja a fantáziákat. Tény viszont, hogy Horea kilépett az erdélyi zord mélyfeudális világból, ahol a verés általános hétköznapi és politikai gyakorlat volt. A földesúr verette a parasztot, a katonák pedig inkább parasztpártiak voltak, akár a császár, aki számára — Nicolae Iorga szavaival — a román parasztság olyan kalapács volt, amellyel a magyar nemes fejét ütötte.10 7 A hagyományos szemlélet az elégedetlen, lázongó és lázadó parasztságot egyetlen hatalmas kollektív személyiségként kezeli. Az emberek, ha tömeggé állnak össze, valóban kollektív személyiséget alkotnak, úgy lépnek fel. De a tömeg tagolt, benne mindenki a maga módján politizál; indulatai, szenvedélyei, számításai vezetik. A vezetők az ő vágyaik hordozói és valamennyien egymás foglyai, ha a szenvedélyek elhatalmasodnak. Mert miután kiderült a parasztok számára, hogy Horeának nincs parancsa a császártól a lázadásra, azok a papírok, amelyeket felmutatott a korábbi panaszlevelek voltak és a rájuk adott uralkodói válaszok, akkor is összetartottak, és a végsőkig folytatták a harcot a katonaság ellen. Hogy aztán a későbbi szemlélő leírhassa: „Soha a szent mártírok bátrabban nem mentek a halálra, ostobaságból-e vagy vakmerőségből?"10 8 Horea neve is a helyzet tragikumára utal. A Horea név ugyanis ragadványnév, (a hori=énekelni) vidám, dalos természetre utal, de kinek lett volna oka a felkelés nyomán dalolni? Horea és emberei állítólag a következő évre akarták időzíteni követeléseik érvényesítését, de miután a szenvedélyek elszabadultak, az élen maradtak, és a felkelés a nemességellenes császári politika véres és tragikus karikatúrája lett, amennyiben a császár is nivellálni akart, és a felkelő parasztok is. Mint Oscar Meltzl fejtegette, a felkelőknek nem voltak nemzeti céljai, nem vallási fanatizmus vezette őket, nem a magyarok nemzetiségére törtek, nem arra, hogy a románokkal egybeolvasszák őket, hanem „a társadalmi létra azon fokára akarták őket leszállítani, ahol a románok álltak, jobban mondva magukat látni szerették volna".109 105 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, MIL, 4-55. Cserey Farkas levele Döbrentei Gábornak, Kraszna, 1815. dec. 6. 106 loan Chindriç-, Transilvanica. Cluj-Napoca, 2003. 196. 107 Nicolae Iorga: Istoria románilor din Ardeal §i Ungaria. I. Bueure§ti, 1989. 336. 108 Szirmay Antal: „Horaianae seditionis história, ex actis commissionis Jankovichianae. OSZKK Quart. Lat. 528. 35. 109 G. Herrmann: Das Alte und Neue Kronstadt i. m. II. 43.
