Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
A JÓZSEFI NÉPSZÁMLÁLÁS, A NEMESI ELLENÁLLÁS ÉS A HOREA-FELKELÉS 1437 miatt amúgyis elkeseredett Brukenthal gubernátorral találta magát szembe, és méginkább az erdélyi viszonyokkal. Geneyne vezérőrnagyot küldte ki a magas szándék kivitelezésére, aki Nagyszebenben Preiss főhadiparancsnokkal és Brukenthal gubernátorral értekezett. Tárgyalásaikról jegyzőkönyvek is készültek. Ezek szerint 1783 októberének derekán megállapodtak a helységek átcsoportosításában: 56 tisztán határőrök lakta helység a határőrvidék kötelekében marad, 107 vegyes — határőrök és tartományi népesség lakta — helységet viszont teljes egészében határőrhelységgé alakítanak, és 113 helységet, amely tiszán tartományi fennhatóság alatt állt, militarizálnak, azaz határőr faluvá alakítanak át. Ezzel szemben pedig 9 tiszta határőrhelységet és 121 vegyes helységet kiszerveznek a határőrvidék kötelékéből, átadnak a „Kamarának". Összesen 7195 határőrcsaládtól válnának meg, viszont a megmaradó 15335 határőrcsalád mellé az eddigi tartományi népességből 20987-et kebelezne be a határőrvidék. Rögtön ki is számították, hogy ha három családból két határőr katonát lehet kiállítani, akkor 24215 főből állhat a fegyveres állomány. A falvak határőrcsaládfőit és a tartományi népesség családfőit, azok kategóriáit jelző kimutatás is készült. Mivel még nem volt népszámlálás, érthető, hogy nem lélekszámokkal számoltak. Ugyanakkor szinte érthetetlen, hogy az adóköteles családok és határőrcsaládok közötti nagyságrendi különbséget nem észrevételezték. Hiszen a határőröknél jóval magasabb volt az átlagos családnagyság, mint a tartományi népesség körében, maga a határőrvidéki vezetés is a nagycsaládi együttélést, az úgynevezett házközösségeket támogatta, hogy jobban bírják a terheket. Az ösztönző példa a szerb és horvát határőrezredek világából jött, itt ugyanis nagycsaládi rendszerben éltek. Ugyanakkor a falvakat felsoroló kimutatás is pontatlan. Például a Hunyad megyei Bácsi község nem fordul elő, holott 1766-ban 12 családot tettek határőrré. A háromszéki Bélafalva vegyes, határőrök és tartományi népesség lakta település volt, 1766-ban hét határőrcsaláddal, a kimutatásban lakossága tisztán tartományi népesség. A császár nem sokat habozott, 1783. november 21-én elrendelte Hadiknak, a Haditanács elnökének „a megbeszélt terv" kivitelezését, hozzátéve, hogy még Nagyszeben környékén három falut militarizáljanak, kezdjék el a militarizálandó nép javainak összeírását.6 5 Az összeírás módjára vonatkozó utasítás persze késett, aztán mikor megjött, kiderült, hogy már nem lesz elég idő a próbaösszeírásra, amelynek során két községben kellett volna felmérni, hogy mi mindenért kell majd kárpótolni azokat, akiknek a földjeit határőröknek kellene adni. Augusztusban Gyulafehérvárra rendelték a határőzredek parancsnokait, hogy megfelelő módon kioktassa őket az Erdélybe jövő Geneyne.6 6 Csakhogy alighanem a gubernátor pontosan felmérte a várható nehézségeket, szeptember derekán még szabadkőműves barátjának, Bánffy György alkancellárnak írt levelében is ködösített: „Nem tudom, hogy az ügy, vagy életkorom és meggyengült felfogóképességem miatt van az, hogy olyan nehezen tudom áttekinteni a mondottakat."6 7 Alighanem 65 MOL B 2 1783:2705 66 D. Prodan: Râscoala lui Horea. I. Bucureçti 1984. 231-232.; MOL F 46 1784: 3956 67 G. A. Schuller: Samuel von Brukenthal i. m. II. 97.
