Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1438 MISKOLCZY AMBRUS pontosan felmérte, hogy milyen felfordulással jár az átszervezés, és tudta, hogy amit az 1760-as években meg lehetett csinálni, azt most már nem lehet nagyobb felfordulás nélkül. A császár viszont elemében volt, december derekán a Haditanács óvatos feliratára részletesen kifejtette hadszervezési elképzeléseit, hogy a 18-40 éves korosztályból miként és hány embert kell hadilábra állítani, és pontosította, hogy a korábban militarizálandó három falu egyike Landscron, azaz Nagytalmács.6 8 Az átszervezésnek horvát mintára kellett volna lezajlania. Brukenthal miután megkapta a horvát határőrvidékre vonatkozó aktákat, úgy küldte vissza, hogy válasziratát a Guberniumnál nem is iktatták.6 9 1784 májusában rendületlenül üléseztek, guberniumi és kincstartósági részről hármanhárman, katonai részről hatan. A birtok és a különböző jövedelmek, valamint a termés összeírásáról szóló körültekintő utasításokról szóló ülések jegyzőkönyvét Brukenthal magabiztosan írja alá, mint a horatiusi figura, aki bátran állja a rázuduló romokat (impavidum ferient ruinae), míg Preiss, főhadiparancsnok reszkető kézzel, mint, aki már sejti, hogy baj lesz.7 0 A gubernátor jelentései is a műveletekről ennek megfelelően zavarosak és semmitmondóak. 1784 októberének derekán már kijelölték a militarizálandó helységekbe küldendő összeíróbiztosokat.7 1 A haditanács elrendelte a próbaösszeírást Talmácson és Boicán.72 A militarizálandó helységeket egyelőre ki is akarták vonni a népszámlálás alól, és csak a legvégén akarták megejteni. A nagyszebeni főhadiparancsnokság 1785 márciusában ehhez is tartotta magát.7 3 Végül a népszámlálás ezekben a helységekben is megtörtént. De hogy mi történt a próbaösszeírásra kijelölt helységekben, azt nem tudjuk. A jegyzékváltások a különböző kormányszervek között a mellébeszélés dokumentumai. Brukenthal nem hagyta magát, mindig kitérően nyilatkozott. Végül utódja, Bánffy György világosan megmondta, hogy a két fél: a katonai és a polgári hatóságok nem tudtak megegyezni az összeírás szempontjainak egyeztetésében.7 4 Annál is inkább, mert közben a helyzetet bonyolította az úrbéri összeírás, újabb jegyzékváltásokra adva okot és alkalmat.7 5 Végül is a határőrvidéknek átadandó helységek ügyében a különböző összeírások keresztezték és kioltották egymást, hiszen már nem tudták, hogy mikor mit kezdjenek, és mit fejezzenek be, miközben olyan országos összeírások folytak, amelyeknek vagy nem volt érdemes elébe menni, vagy ha már megtörtént, akkor nem volt érdemes újat kezdeni részben hasonló céllal. Kiderült volna az, hogy az úrbéri összeírás mennyire megbízhatatlan, és az a gubernátornak éppen úgy nem állt érdekében, mint a legutolsó megyei tisztnek, és ráadásul a polgári közigazgatás és a katonai hatóságok között is csak újabb konfliktusok forrása lehetett volna. A császár — már említett — 1783-as diagnózisa az erdélyi adminisztrációról prófécia is lett. Aki pedig ezeket a határőrvidékiesítésre vo-68 MOL B 2 1784:44 69 MOL B 2 1784:1261 70 MOL B 2 1784:1595 71 MOL F 47 1784:10037 72 MOL B2 1784:12831 73 Thirring G.: Magyarország népessége i. m. 176-178. 74 MOL B 2 1787: 7653 75 MOL B 2 1785:7425
