Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1436 MISKOLCZY AMBRUS sa: mindenkit felemelni az alkotmány sáncaiba, az egyenjogúsággal biztosítani az emberi méltóságot, a parlamentáris rendszerrel a szabadságot. De mi történt Erdélyben? Itt a helyzet annyival egyszerűbb volt, hogy a mágnások nem váltak el olyan élesen a középnemességtől. A vármegyei autonómia sem volt olyan erős. Ugyanakkor jóval nagyobb volt a szabadosok aránya, mint Magyarországon, ha szabadosok alatt a szabad székelyeket értjük vagy a szász szabad parasztokat. Ezek — látni fogjuk — komoly problémát jelentettek az összeíróknak, vagy inkább az összeírás nekik. Papíron egyszerűbben mentek a dolgok, mert amíg Magyarországon a két első német kategóriát (Geistliche, Adeliche) a rendi kiváltságőrzés igényének kifejezésre juttatásával fordították le — „Papi Rendből valók", „Nemesi Rendből valók" — Erdélyben egyszerűen szó szerint: „Papok", „Nemesek". Az viszont nem véletlen, hogy a határőröket sehol sem próbálták betuszkolni a fenti kategóriákba. A határőrvidéki népességet nem ilyen rendszer szerint írták össze. Itt már nem voltak nemesek, és célszerű volt nem is feszegetni a kérdést, mert az egykori kisnemesek, félnemesek, szabad elemek szívesen szabadultak volna a rendszeres katonai szolgálattól. Ugyanakkor a birodalmi vezetés jól kézben tartotta a határőrséget, még Erdélyben is, ahol a legkésőbb állították fel, és nem is minden ellenállás nélkül. A toleranciarendelet kiadása után pedig már azt is elnézték, hogy nemcsak görögkatolikusok a határőrök, hanem akadnak köztük görögkeletiek is. Lacy számára — láttuk — a határőrvidéki rendszer azt példázta, hogy a földművelés és a katonai szolgálat jól kiegészítik egymást.63 Amikor pedig II. Katalin cárnő azon kezdte törni a fejét, hogy a Török birodalmat megroppantja, és a dunai román fejedelemségekből Dácia néven cári protektorátus alatti államot teremt, akkor II. József is Monarchiája védelmében az erdélyi határőrvidéket akarta megerősíteni. Már első erdélyi útja alkalmával anomáliának tartotta, hogy Erdélyben — a naszódi román határőrezred kivételével — nem sikerült homogén határőrvidéki területet kialakítani. A határőrfalvak csak valamiféle enklávét alkottak a polgári igazgatás alatt álló falvak szomszédságában, és emellett volt olyan falu, amelynek népessége jogállását tekintve vegyes volt: militarizált és provincialista. Az ok egyszerű: elsősorban a kisnemesi szabadparasztokat lehetett nagyobb anyagi áldozat nélkül fegyver alá hajtani, a jobbágyok militarizálásáért már kárpótolni kellett a földesurakat. József tudta, hogy Erdélyben nem lesz könnyű dolga. 1783-ban második erdélyi útja után ki is fakadt: „Semmiben sem fognak a dologhoz, puszta fölvilágosítást adnak, vagy jelentéktelen nehézségeket támasztanak, és szánt-szándékkal összezavarnak mindent, hogy ne ismerjem meg az igazságot. Nem akarom eldönteni, elvből történik-e ez a régi zavarosság megtartása végett, vagy csak a munkától való félelelmből. Ha személyes helyi tapasztalatakon alapuló meggyőződéseim után rendelek valamit a hatóságoknak, azoknak kötelességük búzgón fölkarolni elveimet, nem pedig az, hogy vádiratnak nézzék parancsomat, mely ellen egész tehetségökkel iparkodnak védőiratot szerkeszteni, hogy mindent szépíthessenek."6 4 Az erdélyi határőrvidék ügyében a császár az ellentervezés nagymesterével, a szász nemzet eltörlése 63 A. Tantner: Ordnung i.m. 154-155. 64 Marczali II: Magyarország története II. József korában i. m. III. 21.
