Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
A JÓZSEFI NÉPSZÁMLÁLÁS, A NEMESI ELLENÁLLÁS ÉS A HOREA-FELKELÉS 1435 többségük mégsem került be a nemesek rovatába, viszont elérték, hogy a polgárokéba kerüljenek. Ugyanakkor József is tisztában volt a magyarországi társadalmi tagozódás valóságával. Megismerhette ezt az 1750-es években a majdani erdélyi püspök, Bajtay Antal számára készített jegyzetéből. Ebben a fentiekhez hasonló arányok jelennek meg, és ami fontosabb, az egyes nemesi csoportok jövedelmeiről is képet kaphatott az ifjú trónörökös, aki talán házitanára munkájából is vehette azt az értesülést, hogy a nemesség családlétszáma mintegy 30 ezer. Igaz, Bajtay 40 ezerről írt, de a császár kevésbé szerette a nemességet, mint a főpap, így tízezret az emlékezés cenzúrája is feledtetett, annál is inkább, mert az ugyancsak 1750-es évek derekán készített nemesi összeírás 32 ezer nemest tartott számon.5 8 A császár becslése abból a magyarországi reformokról szóló elmélkedéseiből való, amelyben azon családok számát tette 30 ezerre, amelyeket rendeletei sérthetnek, és amelyek a megyei gyűlésekben szavazati joggal élnek.5 9 Szemmel láthatóan a császárt nem izgatta a nemesség belső tagolódása és az sem, hogy ott vannak a libertinus számba menő privilegizált rétegek és csoportok. A libertinusok számára nem volt külön rovat. A birodalmi politika nem tudott velük mit kezdeni, pontosabban mégis tudott, amikor deklasszálásukra törekedett, a jobbágyság szintjére akarván süllyeszteni őket, igaz viszont, a jobbágyság érdekeit felkarolta. És ha ifjúkori tanulmányaiból kifejezetten alkotmánysértésre ösztönözte az, hogy a Monarchia tartományai, mint Magyarország és Csehország, nem alkotnak egységes államot, Systema Civitatumot, hanem csak perszonáluniót,6 0 Bajtay megerősíthette reformtörekvéseiben, amikor arról értekezett, hogy hajdan a nemesség és a nép között nem volt más különbség, mint a nemzetség ragyogása, míg az uralkodó és a haza iránti kötelezettségeik közösek és egyenlőek voltak, aztán 1222-ben privilegizálták a nemességet és 1514-ben röghöz kötötték a jobbágyságot.6 1 Ez már a felvilágosult abszolutizmus múltba vetített jövőképe is lehet, és mindenképpen a józsefi reformpolitika legitimálása. Az évizedeken át érlelődő józsefi cél: minél több földműves egzisztencia biztosítása. Nem kétséges — hangsúlyozza Marczali Henrik — a jozefinista politika a maga módján „polgári Magyarországot óhajt a régi nemesinek helyébe, de polgárit városok nélkül. Saját magával jut ellenkezésbe, midőn civilizációt hirdet, a városi életet pedig, annak legfőbb hordozóját nemcsak mellőzi, hanem [...] lépten-nyomon elnyomja."6 2 Kétségtelen, hogy a városi polgárjoggal élő és visszaélő csoportokon ütött egyet, amikor a polgárok rovatba minden városi háztulajdonost felvett és mellettük a falusi mestereket. Ez a mesterségek, az ipari és kereskedelmi tevékenységek pártolására vall. Ugyanakkor megint a nivellálásra. Ezzel a nivelláló politikával szemben rajzolódik majd ki az 1830-as évek történeti liberalizmusának racionalitá-58 Thirring G.: Magyarország népessége i. m. 57. 59 MOL N 22. Archívum palatinale secretum archiducis Josephi 9. cs. 1812:12. 60 Recht und Verfassung des Reiches in der Zeit Maria Theresias. Szerk. Hermann Conrad. Köln-Opladen, 1964. 215. 61 OSZKK Quart. Lat. 2651. Antonius Bajtay: Politico-statistica regni Hungáriáé, quam serenissimo haereditario coronae principi archi duci Josepho, dein Augusto Romanorum Imperátori et Hungáriáé Regi etc. privatim tradidit. 59-64. 62 Marczali H.\ Magyarország története II. József korában i. m. III. 248.
