Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1434 MISKOLCZY AMBRUS [vulgár]marxista hangvétel jelenti (annak idején ez volt a kötelező ideológia, hanem az, hogy 1790 és 1848 között a nemesség 75, usque 80%-ának nem voltak jobbágyai. Talán elfogadható az a meghatározás, amely szerint a magyar nemesség a gazdasági helyzetüktől és foglalkozásuktól függetlenül, az öt országos kiváltsággal (földtulajdon, hivatalviselés, adómentesség, habeas corpus és választójog) rendelkező, az illetékes megyében bejegyzett egyének rendileg tagolt konglomerátuma. A konglomerátum statisztikailag igen különböző súlyú rétegekre oszlott: - Mágnások 0,5% - Bene possessionati (jómódú köznemesség) 2,5% - Kisbirtokosok 24,0% - Hivatalnokok, értelmiségiek, lelkészek, katonatisztek 10,0% - Kisiparosok, kocsmárosok, urasági és megyei hajdúk 5,0% - Földművelő (paraszt) nemesek 58,0% Az ország összlakosságának mintegy 5-6%-át kitevő konglomerátum szélén helyezkedtek el a nem teljesen kiváltságos, de mégis a nemességhez számító kerületek (Báród, Túrmező, Vajka) és községek (pl. Szentgál)."5 5 Ebből a kimutatásból Erdély kimaradt, de az arányok hasonlóak lehetnek, azzal a különbséggel, hogy Erdélyben az arisztokrácia szegényebb volt, mint a magyarországi, akár a birtokosnemesi réteg, és ez a kettő Erdélyben közelebb is állt egymáshoz, nem olyan élesek a határok, ugyanakkor a nemesparaszti csoportok számosabbak, különösen a Székelyföldön. A rendiséget a szentkorona tanában úgy jelenítették meg, ahogy azt Hunyad megye 1778-ban Bánffy Györgynek fejtette ki: „A nemesség miben álljon, sokan ugyan sokféleképpen írják le, de legvilágosabban és legszebben annak tulajdonsága, természete és elévalósága a mi régibb törvényeinkben adatik elé, ugyanis második András és más régi királyok decretumaiba a nemesek király szolgáinak neveztetnek, a mi írott törvényünk pedig közönségesen a magyar Szent Korona tagjainak nevezi, mely szoros egyességből a király és nemes rend között önként foly az a kötelesség, hogy a nemes rend királyához hűségét mindenféle szolgálatokban mások előtt és mások felett tartozik megbizonyítani; szépen pedig és példásan megbizonyította a magyarországi úri, belső és nemesi rend (kik nékünk a nemességnek minden törvényeibe társaink és atyánkfiai) kegyelmesen uralkodó császárnénkhoz és császárunkhoz buzgóságát és hűségét, midőn a minapokban a mostani hadakozásra önként nagyobb hadinépszámot állított ki."5 6 A 18. században a hagyományos és iskolában oktatott rendi szemléletben négy rendre oszlottak a kiváltságosok: katolikus klérus, mágnások, nemesek, városi polgárok. Alattuk és a jobbágyok fölött helyezkedtek el a libertinusok vagy szabadosok: „az olyan nemtelen emberek, akik uraság bírói hatalma alatt nintsenek".5 7 Magyarországon ilyenek a hajdúk, és a jász-kún kerületek lakói, 50 Kecskeméti Károly. A magyar történelem megértésének kulcsszava: a pluralizmus. Magyar Tudomány 167. (2007: 6.) 776. 56 Cluj, Arhivele Nationale, Família Bánffy, 1201. 530. 57 Kövy Sándor: Magyar törvények rövid summája gyermekek számára. Pozsony, 1798.
