Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1422 MISKOLCZY AMBRUS abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy népességük nincs összeírva, s nem is ismeretes pontos lélekszámuk, mert a papok és megyék mostani összeírása teljesen hamisak, mégis ezeken alapszik az egész adózás, s a fogyasztási vámmal kapcsolatban e lényeges ismeret hiányában hoznak törvényeket és rendeleteket."7 Mint mindig, a valóság most is bonyolultabb, mint a sommás ítéletek. Erdélyről ugyanis még lehetett valami fogalmuk a kortársaknak, mert az 1766-os Hadik-féle felekezeti összeírások és még az adókimutatások alapján is a valósághoz közelebb álló képet lehetett alkotni, mint Magyarországról.8 Ennek lakosságát II. József 5 millióra becsülte, a nemesség létszámát pedig 30 ezer családra,9 tehát a nemességet a valóságosnak mintegy felére. A nemesség létszámának becslése feltehetően még ifjúkori tanulmányi emlék, mint erről később bővebben szólok, a lakosság összlétszámának becslése pedig a korabeli statisztikai közvéleményt tükrözi. A felekezeti összeírások szerint 1780-ban mintegy 4,5 millió lett volna az ország népessége.1 0 Ugyanakkor egyes régiókról megbízhatónak tűnő lélekösszeírások készültek. Az adórendszer viszont az erdélyihez képest még több útvesztőt rejtegető dzsungel volt. Az uralkodó azzal is tisztában lehetett, hogy célszerű a népszámlálásnak katonai célokat is magában rejtő jellegét leplezni. Az ugyanis általános tapasztalat volt, hogy a nép rettegett az újoncozástól, a katonák és a megyei tisztek nem is mindig értették, hogy miért, bár tudhatták volna, hogy nemcsak az emberileg normális, szabadabb életnek vetett véget a katonai szolgálat, hanem gazdaságilag is csapás lehetett egy-egy aktív férfi családtag kivonása a háztartásból. Ezért a császár az összeírok kötelességévé tette annak bizonyítását, „hogy nem csupán katonai összeírás történik". Ennek a bizonyításnak és bizonygatásnak a részeként a papokat is kirendelte az összeíráshoz, hogy ők is járjanak az összeíró biztosokkal házról házra. Ugyanakkor előírta a házak megszámozását is, és kifejezetten hangsúlyozta: „a honoratiorok, nemesek és mágnások közül senkinek sem kell húzódoznia attól, hogy családjával összeírják, és kastélyát megszámozzák, minthogy magát a Császári Palotát is megszámozták, és politikai tekintetben mindenki fogyasztónak számít". Ennek az érvelésnek a hátterében tiroli tapasztalatok is rejlenek. Az 1770-71-es örökös tartományi népszámlálásból Tirolt ki is hagyták, mert tudták, hogy a szabadparasztok nem lelkesednek az újoncozásra is felhasználható összeírásért. Sőt, egyenesen a jobbágyság (Leibeigenschaft) bevezetésétől tartot-7 Dányi D. - Dávid Z.\ Az első magyarországi népszámlálás i. m. 373. 8 Az adózó családfő-kimutatások szerint a számok így alakulnak: 1769: 256683; 1785: 298746; 1786: 312509; 1787: 314430; 1788: 307259; 1789: 307957. Az ötös szorzószámmal másfélmillió körüli összeget kapunk. Tévedés az, hogy Erdélynek 1773-ban még félmillió lakosa se lett volna. Elke Josupeit-Neitzel: Die Reformen Josephs II. in Siebenbürgen. München, 1986. 183. 9 Antal Szántay: Regionalpolitik im alten Europa. Bp. 2005. 62. A becslést félreérti Derek Beales-. Joseph II. Cambridge, 2009. 478., mert a 30 ezres családszámot lélekszámnak tekintette, aztán ő maga 200 ezerre becsülte a nemesség összlétszámát. A magyar korona országaiban valóban ennyire rúgott a férfi nemesi népesség lélekszáma, de a nőkkel együtt már majdnem duplája a nemesség összlétszáma. Ha a Magyar Királyságban a — népszámlálás szerint — a férfi nemesi népesség létszáma 150 ezer, akkor mintegy 60 ezer nemesi családról beszélhetünk. 10 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiakban: OSZKK) Fol. Lat. 3002. Acta Ürményiana circa negotia religionis, uti conscriptionis animarum, acatholicorum, tolerantiae etc. versantia. Annis 1779-1782. 1-3.
