Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841-1847) VI/1401
A BÁRÓ EÖTVÖS-CSALÁD BORSOD MEGYEI CSŐDPERE (1841-1847) 1417 egyéb, mint a Pulszky-féle elbeszélés tanulságának más anyagba öltöztetése -itt a csődről nincsen szó.12 2 Az anekdota parabolisztikus tőkéje az irodalomtörténeti hagyományban a későbbiekben elapadt, és helyébe a történet filológiai készpénzre való átváltásának nehézségei léptek. Ferenczi Zoltán monográfiájának megjelenésekor még élt Eötvös Loránd és a család számos más tagja - lehetetlen volt megírni az igazságot. Ferenczi szerint a kulcsbirtok Ercsi volt, ahol az apa — arisztokratától bocsánatosán — költekezett, és jóhiszeműen, de szakértelem nélkül gazdálkodott-vállalkozott. Ferenczi a csődöt úgy írta le, mintha iíj. Ignác ura maradt volna a történéseknek: ,,[e]lég az, hogy a tárnok már 1841-ben indíttatva érezte magát, hogy fényes állásairól lemondjon s egészen anyagi ügyeinek szentelve magát, kiadásait összevonta." Egyebekben Pulszky leírására hagyatkozott (Geyermüller bukása mint az ok megjelölése), és egyetlen reális fogódzót nyújtott: hogy ti. a birtokok nem ősi, hanem szerzett birtokok voltak, és javarészt kifizetetlenek. A történet vége („Ullmann kért rá [ti. Ercsire] csődöt s 1844-ben az ifjú Eötvös adta el a birtokot báró Sinának") tartalmazhat igazságelemet, ha a fiatalabb Eötvösre, azaz Dénesre vonatkoztatjuk.123 Az 1945 utáni szakirodalomban a történet a magyar birtokok ősiség miatti hitelképtelenségének a közhelyét támogatja meg. Nizsalovszky Endre és Lukácsy Sándor szerint Eötvös Ignác ,,[b]ukását vagyonának immobilitása, nem pedig a tartozások fedezésére való elégtelensége okozta".12 4 Sőtér Istvánnál „Ercsi tönkremenésében [...] a kapitalizálódó földbirtok nehézségeire is ráismerhetünk".12 5 A levéltári források feltárása után az elbeszélő források és a szakirodalom fenti megállapításait az Eötvös Józsefre vonatkozó történeti kutatások szférájából a magyar humaniórák tudománytörténetének illetékességi körébe kell utalnunk. % ^ • Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett „ercsi csőd" nem időben 1841 szeptemberére, térben pedig a Fejér megyei birtokokra korlátozódó mozzanat volt báró Eötvös József életében, melyen ő maga és életrajzírói egyaránt könnyűszerrel túlléphettek. Az Eötvös-levelezést feltáró és kiadó modern Eötvös-kutatás a nagybátyjához és a Lonovics Józsefhez írott, katalogizált és könnyen hozzáférhető levelek említés és indoklás nélküli kéziratban hagyásával, a források helyett a Pulszky Ferenc és Falk Miksa elbeszéléseire való kizárólagos támaszkodásával együttműködött e 19. századi végi biográfusokkal annak érdekében, hogy az Eötvös-család csődjének részletei homályban maradjanak. 122 Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Bev. Wekerle Sándor, s. a. r. Falk Ernő. Bp. 1903. 220-221. 123 Ferenczi Z.: Báró Eötvös József i. m. 48-49. 124 Nizsalovszky Endre - Lukácsy Sándor (közzéteszi, s. a. r., bev. tan., jegyz.): Eötvös József levelei Szalay Lászlóhoz. Irodalomtörténeti Füzetek. 55. Bp. 1967. 135. 1. sz. j. 125 Sőtér István: Eötvös József. Bp. 1965. 108.
