Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

1390 FAZEKAS CSABA zőket nem kell sajnálni. Azaz csak szelíden, minden Szerzői gáncsaikat ki kell tenni. Lám, a Szerzőt magát sem sajnállyák. Akinek ez nem tetszik, ne írjon. Úgy is olly sok rossz író van. A jó Critikákkal, s Recensiókkal mindég nyer a tudós közönség.") Kifogásolta Cherrier kettős mércéjét (amit önmagával szemben elfogadhatatlannak tartott, másnak fejére olvasta), aztán részletesen kitért a naptári számítással kapcsolatosan felmerült kérdésekre, gunyorosan leplezve le Cherrier védekezési technikáját, vagyis a szó elterelését, mellébeszélést. („Ejnye, be sokat beszélt, hogy keveset mondjon! Egy szekér szó kellett arra, mire egy-két szó elég lett volna. [...] A régi Isteneket követi, kik ellenségeik ellen felhőbe burkolóztak, hogy így láthatatlanok lévén, meg ne fogattassanak. A Szerző is nagyobb bátorság miatt szavak felhőjébe rejtezik.") Aprólékosan igyekezett kimutatni, hogy Cherrier milyen pontatlanságokat követhetett el a húsvétszámítás módját illetően, s csak vehemens stílusával próbált Vass fölé kerekedni. Utóbbi azonban ismertette, hogy munkájához eredetileg, illetve a plágiumvád felmerülése után is kikérte kora egyik legismertebb matematikusa, a pesti egyetem professzora, Wolfstein József (1773-1859) véleményét, aki Cherrierrel szemben Vassnak adott igazat. Más téma kapcsán azon élcelődött, hogy egyszer biztosan igaza lehetett Cherriernek, amikor azt állította, hogy 14 órát dolgozott egy nap, mert — vélte — el is szunnyadt fáradtságában és ezért vethetett papírra megalapozatlan butaságot. Visszautasította viszont — Cherrier vádjával ellentétben — azt, hogy ő maga plagizált volna, amikor nála régebbi szerzők munkáját használta. Vass kijelentette, hogy ő is élt a „kiírás" (vagyis a szó szerinti idézés) eszközével, azonban mindenütt pontosan feltüntette forrásmunkáját, amit Cherrier nem tett meg, épp ellenkezőleg. Örült volna — írta Vass — ha Cherrier legalább egy komoly hibát talált volna munkájában, „mert nem nagy dicsőség a harczolónak, ha minden seb nélkül megy ki a harczból, mi jele, hogy gyenge ellenséggel volt dolga". Pedig — folytatta — a kritikákat mindenkor örömmel fogadta, mint a tudomány fejlődését előmozdító megjegyzéseket. El kell ismerni Cherrier érdemeit az ő önálló szövegei kapcsán, akkor is, ha ezek száma meglehetősen csekély - jegyezte meg, s összességében úgy vélekedett, hogy Prokrusztész ágyába kényszerítette az ő Introductio c. munkájának szövegét. Illusztrációként tíz oldalas, kéthasábos összeállítást készített, amelyből jól látszott, hogy Cherrier valóban átírta, egyes szavak kicserélésével átmásolta Vass szövegét. (Csak az Institutiones... első kötetéből szemezgetett.) Sőt további négy oldalas összegzéssel azt is bemutatta, hogy Cherrier a bibliográfiai apparátust is lényegében egy az egyben átmásolta Vasstól, vagyis aligha vette a kezébe az eredeti forráskiadványokat, általa hivatkozott munkákat. Összegzésében lesújtó véleményt alkotott Cherrier eljárásáról, viszont óva intett attól, hogy nagy jelentőséget tulajdonítsanak a plagizátornak: „így könnyű Szerzőnek lenni. Nem szükség naponként 14 órát munkának szentelni. Az illyen irkálás időtöltés. [...] Ekképpen akármicsoda tudományt is kiki minden nehézség nélkül kiadhat, ámbár azt sosem tanulta, csak a nyelvet, melyen íratott, értse, s köteteket kötetek után önthet." Elénk színekkel állította szembe a tudomány iránti alázatos, fáradságos kutató- illetve alkotómunkát az efféle „bi-