Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

1384 FAZEKAS CSABA lépni látom, ezt valóságos orzásnak tartom: már pedig valamint más tolvajságot a physicai világban; úgy az illyest az erkölcsiben fölfödözni, az elorzott holmit igazi tulajdonosának vissza szerezni, minden jóra való embernek kötelessége. És ím e kötelességet teljesítettem én is." Visszautasította ennek megfelelően azt, hogy Cherrier őt vádolja szeretetlenséggel, kajánsággal stb. (ahhoz hasonlítva a helyzetet, amikor a börtönben ülő lebukott tolvajok elfogóik ellen vádaskodnak), és halmozott szónoki kérdésben fordult az olvasókhoz, hogy ítéljék meg, melyikükre igazak a negatív jelzők. A vita elfajulása mellett azonban nyomatékosan figyelmeztetett — a Cherrier által megkerült — alapkérdésre, vagyis arra, hogy plagizálta-e Vass és Ruttenstock műveit. Udvardy is elismerte, hogy lehetetlen volna a több száz oldal tételes kimutatását mellékelni, s egy dologban megerősítette Cherrier replikáját: kérte az olvasót az összevetés elvégzésére, biztos lévén abban, hogy a külső szemlélő a kérdéses szakaszokat áttanulmányozva rá nézve kedvező „és Cherrier aljas vádjától föl mentő, őt pedig illetlen gyanúsításáért, gőgös önbízottságáért, s vétkes orzásáért megrovó ítéletet hozand". Udvardy azonban — igazolva, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor a tudományos közvéleményt az összehasonlításra felszólította — terjedelmes szemelvényeket közölt Cherrier és Ruttenstock munkáiból. Az idézetek alátámasztották eredeti állítását, nyilvánvalóan átírt, átfogalmazott mondatokról, átszerkesztett szövegekről volt szó. A plágium egyértelmű felmutatását követően részletesen reagált a Cherrier röpiratában található, személye ellen intézett támadásokra. (Innentől egyes szám második személyben, tegező viszonyban szólította meg Cherriert.) Szenvedélyes szavakkal bélyegezte meg azt, hogy Cherrier nemcsak lopott másoktól, hanem még vádaskodni, bűnét rágalmazással tetézni sem átallt. A szövegek nyilvánvaló hasonlósága feletti győzelmét Udvardy alaposan ki is használta, hosszan részletezte Cherrier „aljasan ravasz fogásait", amellyel átfogalmazta mások munkáit, sőt, a Cherrier védekezésében citált bekezdések hitelességét (ezáltal a szerző mellébeszélési kísérleteit) is megsemmisítő bírálattal illette. „Gyáva kérkedéseden elpirulva, szállj magadba" - szólította fel az általa egyébként személyesen nem ismert vitapartnert. Arra is figyelmeztette Cherriert, hogy máskor, hasonló esetben nem ártana figyelmesebben tanulmányozni az ellene megfogalmazott vádat, mert — Udvardy szerint — Cherrier egyszerűen nem értette a kritika lényegét, s mint „szeles avagy szenvedélyes légben hadarászót" elragadták az indulatai. Részletezte is, hogy Cherrier hogyan beszélt mellé, védekezett olyan állítások ellen, amelyek az eredeti vitacikkben nem hangzottak el. Elismerte, hogy nem a tel es művek plagizálásáról volt szó, s hogy Cherrier munkájában számos eredeti, tőle származó szövegrész kötötte össze a Vasstól és Ruttenstocktól („kitett gyermekes grammaticai és syntaxistai szócserével, ügyetlen, többnyire roncsoló boncolgatással") átvett mondatokat. (Bár Cherrier saját szövegeiről azt állapította meg, hogy rögtön felismerhetőek, mert igénytelenségükkel elütnek azoktól, amelyeket másoktól vett át.) Udvardy személyes adalékokkal is szolgált a plágiumügy keletkezésére vonatkozóan. Elmondta, hogy cikkét már áprilisban — akkor még csak az első három kötet ismeretében — írta, de az Athenaeum csak majdnem négy hónap