Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377
1378 FAZEKAS CSABA katolikus világegyház történetét feldolgozó művét.5 1841 júliusában egy, az Athenaeum hasábjain napvilágot látott cikk — akkor még névtelen — szerzője azzal vádolta meg Cherriert, hogy a mű első két kötete nem a saját munkája, hanem mások szövegeit szerkesztette át és jelentette meg saját neve alatt.6 A hírbe hozott pap-történész megpróbált nyilvánosan védekezni megvádoltatása ellen, melyet egy érintett szerző (Vass László) mellett újabb hozzászólók — nyomtatott röpiratok formájában közzétett — Cherrier-ellenes cáfolatai követték. Összességében elmondható, hogy Cherrier nem tudta meggyőzően cáfolni azt, hogy egyháztörténetét (legalábbis jelentős részben) két másik szerző korábbi monográfiáinak összeollózása és sajátos átfogalmazása folytán írta meg, a vita azonban minden tekintetben tanulságos nemcsak a felhozott érvek és ellenérvek, a használt jelzők és a stílus, hanem a plágium illetve a szerzői jog korabeli megítélése szempontjából is. A Cherrier-ügyre is vonatkoztatható a korabeli plágiumvitákkal kapcsolatos, találó megfigyelés, miszerint: „Az értelmező számára az irodalmi vita jól rögzített pozíciói óhatatlanul is implikálják a bírósági eljárás résztvevőinek szerepkörét. A megszólalás pozíciói szerint megkülönböztethető az ügyész, a bíró és az ügyvéd, a tanúk és a vádlottak nézőpontja."7 Esetünk annyiban egyszerűbb, hogy az 1841 őszi-téli fellángolást követően a vita nem mérgesedett el, néhány hónap alatt feledésbe merült, az említett „pozíciók" csupán kialakultak, de nem kristályosodhattak ki, illetve nem bővülhettek a szerepkörök újabb hozzászólókkal. A vád A „vádló", az Athenaeum-cikk szerzője Udvardy Ignác8 (1810-1874) volt, aki ugyanazt a pozíciót töltötte be Veszprémben, mint Cherrier Nagyszombattanított, 1831-től az egyházjog és egyháztörténet tanára. 1843 májusától pozsonyi kanonok, 1846-tól a pozsonyi tankerület főigazgatója, királyi tanácsos, a pesti egyetem oktatója, siklósi apát. Utóbbira 1. pl.: Beszkid Miklós: A siklósi apátság története. Bp. 1903. 46. Az 1847-1848. évi országgyűlésen egyházmegyéje káptalani követe, 1847-ben feltűnést keltett az úrbérváltság melletti felszólalásával. L. erről pl.: Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Bp. 1950. 404. Később a közéletben elsősorban azzal vált ismertté, hogy 1853 augusztusában a Habsburg-ellenes összeesküvést szervező Gasparich Kilit ferences szerzetest kivégzése előtt, Scitovszky János esztergomi érsek utasítására Cherrier fosztotta meg egyházi öltözetétől. L. Zakar Péter: Zala megye vértanúja: Gasparich Kilit. In: A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. Szerk. Béres Katalin. Zalaegerszeg, 2004. 7-32., 30. Az egyház életében emellett is aktívan részt vett, például az 1859-es esztergomi főegyházmegyei zsinaton stb. Életrajzára legutóbb: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825-1848. Szerk. Pálmány Béla. I-II. köt. Bp. 2011. I. 720-721. Az egyik első életrajzi szócikke (1. Ferenczy J. - Danielik J.: Magyar írók. i. m. 71-73.) téves címzéssel említette az alább ismertetendő plágium-ügyben írott röpiratának címét, ezt szó szerint átvette: Mészáros Károly: Tartományi zsinat Esztergomban 1858. September 19. s következő napjain. Pest, 1859. 102-103. 5 Nicol.[aus] Joan.[nes] Cherier: Institutiones históriáé ecclesiasticae N.fovi] F.foederis] Tom. I-IV Pestini, 1840-1841. (A mű két első kötette 1840-ben, a továbbiak 1841-ben láttak napvilágot.) 6 ®[Uduardy Ignác]: írói orzás. Athenaeum, 1841. II. 12. sz. (július 27.) 188-191. 7 Tóth Orsolya: A Conversations-Lexikon-i pör és az írásos hagyomány. In: A magyar irodalmi kánon a XIX. században. Szerk. Takáts József. Bp. 2000. 89-100., 89-90. Vö. A Conversations-Lexikon-i pör, 1830. In: Tollharcok. Irodalmi és színházi viták, 1830-1847. Szerk. Szalai Anna. Bp. 1987. 7-124. 8 Veszprémi egyházmegyés pap, 1835-től az egyházmegye „házassági kötelékvédője", emellett az egyháztörténet és az egyházjog rendes tanára, 1848-ban rövid időre a pesti egyetemre került (ér-
