Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377
Fazekas Csaba KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETÍRÓK PLÁGIUMVTTÁJA 1841-BEN* „Aki mindez eseteket meg akarná szedni, vastag könyvet írhatna »A plágiumok története« címmel, amelyet azzal a szokásos formulával kezdhetne: »Már a régi rómaiak ...«"- írta Radó Antal a Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc között 1823-1826 folyamán kibontakozott ún. „Iliászi pör" kapcsán.1 A magyar kultúrtörténet első nagy szerzői jogi (plágium-) vitáját hagyományosan ebben a diskurzusban szokták megjelölni.2 A más szerzőktől jogosulatlanul átemelt szövegekhez kapcsolódó jogi és etikai kérdések a 19. század első felében kezdték foglalkoztatni elsősorban a művészeti (különösen: irodalmi) alkotások kapcsán az értelmiséget, szerzőket, szerkesztőket, kiadókat. Alábbiakban az — ismereteink szerint — első fontosabb, a szakirodalom előtt lényegében ismeretlen,3 tudományos művekhez kapcsolódó, modern elemeket felvonultató plágiumvita fontosabb elemeit próbáljuk összefoglalni. A megvádolt szerző Cherrier Miklós János4 (1790-1862) az egyházjog és történelem tanára volt, aki az 1840-es évek elején jelentette meg négy kötetes, a * A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként — az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében — az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 Radó Antal. Plágium és hamisítások. (Az „Iliászi pör" századik évfordulójára.) Pesti Napló, 1923. július 29. 3. Megjegyzés: A tanulmányban szereplő egyházi személyek életrajzi adatait — későbbi hivatkozás nélkül — az alábbi munkákból merítettük: Katolikus Lexikon. I-XIII. Főszerk. Diós István. Bp. 1993-2009. (Online: Katolikus Lexikon, lexikon.katolikus.hu - 2011. február.); Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV Bp. 1891-1911. (Online: Magyar Elektronikus Könyvtár, mek. oszk.hu - 2011. február.); Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. (1630-1950) München, 1987. (Dissertationes Hungáriáé ex história ecclesiae, 8.); Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Szerk. Ferenczy Jakab - Danielik József. Pest, 1856.; Hermann Egyed - Artner Edgár: A Hittudományi Kar története, 1635-1935. (A Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem története, I.) Bp. 1938. 2 A vonatkozó dokumentumok közlését 1. Az Iliászi pör. In: Kölcsey Ferenc összes művei. I. köt. Sajtó alá rend.: Szauder József - Szauder Józsefné. Bp. 1960. 454-476. (a továbbiakban: KFÖM. I.); Az Iliászi-pör, 1823-1826. In: Pennaháborúk. Nyelvi és irodalmi viták, 1781-1826. Szerk. Szalai Anna. Bp. 1980. 565-580. A szakirodalomban megjelent továbbá olyan álláspont is, mely az első magyar irodalmi plágiumvádat Vörösmarty Mihály Marót bán c. színművével hozták összefüggésbe. L. Bayer József: A magyar drámairodalom története. A legrégibb nyomokon 1867-ig. Bp. 1897. I. köt. 438.; Vö.: Somorjai Eszter: „Vas ember". Egy metafora a színpadon. (Vörösmarty Mihály: Marót bán) Irodalomtörténeti Közlemények, 2003. 2-3. sz. 317-329. [Online: Elektronikus Periodika Archívum, http://epa.oszk.hu - 2012. február.] 3 Pl. az érintett történészek közötti „kellemetlen vitát" éppen csak említette: Hermann E. -Artner E.: A Hittudományi Kar. i. m. 354. 4 Iskolái befejeztével Pesten szerzett doktorátust 1813-ban, egy évvel később már a csanádi egyházmegye levéltárosa és szentszéki jegyzője, 1819-1831 között a nagyszombati érseki líceumban
