Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339

1368 HAHNER PÉTER panteonná való átalakításáról, amelybe elsőként Mirabeau földi maradványait fogják elhelyezni. Gouverneur Morris, az amerikai diplomáciai meghatalmazott azt javasol­ta Talleyrand-nak, hogy lépjen Mirabeau helyére, s ő állítólag bevallotta, hogy neki is ez jár a fejében.87 Egy ideig valóban minden jel arra mutatott, hogy az el­hunyt utódának tekintik: két helyre is megválasztották, amelyek Mirabeau ha­lálával üresedtek meg, április 6-án a nemzetgyűlés diplomáciai bizottságába, május 2-án pedig Seine megye direktóriumának tagjai közé. Abban is Mirabeau nyomdokaiba lépett, hogy ekkortájt kezdte rendszeresebben ellátni a királyt titkos politikai tanácsokkal. A jelek szerint azonban XVI. Lajos ugyanúgy nem vette figyelembe Talleyrand tanácsait, ahogyan Mirabeau-ét sem. Április 18-án a királyi család Saint-Cloudba akart utazni a húsvéti ünnep­re, a párizsi nép azonban erőszakkal megakadályozta ezt. La Fayette, a párizsi nemzetőrség parancsnoka állítólag fegyveresen is biztosítani szerette volna a királyi család mozgásszabadságát, a megyei direktóriumban azonban maradt még néhány józan politikus, mint Talleyrand, Danton, Kersaint grófja és Sieyès, akik határozottan elutasították a vérontás lehetőségét. A direktórium ezután Talleyrand irányításával egy nyílt levelet intézett a királyhoz, amelyben arra kérte, távolítsa el környezetéből az alkotmány ellenfeleit. A hazafias lapok elis­merően emlegették a levél határozottságát, „republikánus stílusát", Gouver­neur Morris pedig szélsőségesen diktatórikusnak nevezte hangnemét.88 Kettős játékot űzött volna Talleyrand? Titokban tanácsokat osztogatott a királynak, a nyilvánosság előtt pedig eljátszotta a radikális hazafi szerepét? Óvakodjunk az elhamarkodott minősítésektől, s inkább fontoljuk meg Jean-Christian Petitflls megállapítását: „Ebben a rendkívül zaklatott, bizonytalan korszakban senki sem látta előre a jövőt. Ugyan kinek nem voltak hátsó gondo­latai? A triumvireknek (Barnave-nak, Duport-nak és Lameth-nek - H. P), akik titkon szövetkezni kívántak az udvarral, hogy sarokba szoríthassák a jakobinus baloldalt? Pétion és Robespierre barátainak, akik eljátszották, hogy tiszteletben tartják az alkotmányt, hogy jobban aláaknázhassák? A szenvedélyes republiká­nusoknak, akik alattomosan hűséget esküdtek a királynak?"89 Nem Talleyrand volt az egyetlen politikus, aki több irányban is tájékozódott, és még az sem egé­szen bizonyos, hogy valóban kettős játékkal vádolhatjuk őt. Arnaud de La Porte-tól, a királyi civillista intendánsától fennmaradtak bi­zonyos levéltöredékek, melyekben utalásokat olvashatunk arról, hogy „Autun püspöke" szeretne a király „szolgálatára lenni".90 Nem ismerjük olyan részlete­sen a királyhoz intézett leveleit, mint Mirabeau hasonló irományait, de nagyon is valószínű, hogy barátjához hasonlóan Talleyrand is a forradalom elfogadásá­ra szólította fel az uralkodót, s óvta az ellenforradalommal való összejátszástól. Bizonyos forradalmi vívmányokhoz ugyanis egész életében hű maradt, akkor is ragaszkodott a törvény előtti egyenlőség, a képviseleti kormányzás és a szemé-87 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires I. i. m. 182. 88 Poniatowski, M.: Talleyrand. Les années i. m. 317. 89 Petitflls, J.-C.: Louis XVI i. m. 838. 90 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires I. i. m. 182.

Next

/
Oldalképek
Tartalom