Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1330 S ZALAI MIKLÓS A Szilágyiéval ellentétben Irányi beszéde, mivel nem kormányképes pártról volt szó, nem annyira közvetlen politikai célokat, mint inkább az immár egyértelműen a Habsburg-ház és Ferenc József uralmának legitimitását elismerő, perszonáluniós platformon egyesült új Függetlenségi és 48-as Párt távlati eszményeit jelenítette meg: az angolhoz hasonló parlamentáris monarchiát, ahol az államfő nem avatkozik a politikába, a főrendiház pedig a konzerváló tényezők — döntő szerepet nem játszó — fóruma. Helfy Ignác, a függetlenségi párt másik vezére szónoklatában nem annyira a demokratikus, mint inkább a nemzeti szempontokat hangsúlyozta. A javaslat idegen példák, a bajor, württembergi, stb. alkotmányok utánzata, szakít a magyar történelmi joggal, amelytől a kinevezési rendszer idegen. A vármegyét kárpótolni kell azért, hogy a főispánok kimaradnak a Házból, jelenlegi alakjában a javaslat nem egyéb, mint a Grünwald Béla-féle antimunicipalista irányzat diadala. Az ugyancsak függetlenségi Hermann Ottó, aki azonban ekkor még nem lépett be az új, Irányi-vezette függetlenségi pártba, saját határozati javaslatot nyújtott be. A köztiszteletben álló tudós ebben a kérdésben, mint máskor is, tekintélyénél fogva megtehette, hogy a közvéleménnyel és a politikai realitásokkal teljesen ellentétes nézeteket képviseljen. Hermann javaslata ugyanis egész egyszerűen eltörölte volna a főrendiházat, egykamarás törvényhozást irányozva elő. Beszédében Hermann rámutatott: a második kamara eltörlése egyszerű, logikus következménye annak, hogy 1848-ban az ország a rendi alkotmányosság alapjáról áttért a polgári alkotmányosságra, majd a magyar arisztokrácia szerinte egyértelműen negatív történelmi szerepét, 1848 utáni hazaáruló tevékenységüket ostorozta. De teljesen magára maradt: javaslatát csak az egy Hoitsy Pál támogatta.70 Az antiszemiták főszónoka, Ónody Géza beszédében elsősorban személyeskedett, rámutatott arra, hogy Tisza a javaslattal a főrendiháznak a zsidóházassági javaslatot megbuktatott tagjain kíván bosszút állni, és mindenekelőtt persze azt követelte, hogy a kormány ejtse el a zsidó felekezet felsőházi képviseletének eszméjét. Az antiszemiták határozati javaslata nem irányozott elő semmiféle elképzelést a jövendő második kamarát illetően: azt javasolták, hogy a Ház, mint a főrendiházat keresztény és nemzeti jellegéből kivetkőztető elgondolást, vesse el a javaslatot. Tisza Kálmán február 13-án válaszolt a javaslat ellenzéki bírálóinak. Szokásához híven ügyesen pécézte ki ellenfelei gondolatmeneteinek hibáit, ellentmc ndásait. Határozottan tagadta, hogy a zsidóházassági javaslat bukásáért kívánna bosszút állni a reformmal, és azt is, hogy a kinevezéssel célja egy, a kormánytól függő főrendiház megteremtése lett volna. A kormány jó szándékát mutatta Tisza szerint az is, hogy a főispánokat, akik tényleg nem függetlenek a kormánytól, kizárja a felsőházból és az elmozdíthatatlan kinevezett tagokkal pótolja. Hogyha — mint az ellenzék állítja - az országban nincs 150 kinevezhető közéleti kitűnőség, akkor ugyanennyi értékes választott tag sem lesz. Továbbá, 70 Erdődy Gábor: Hermann Ottó és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye. Bp. 1975. 27., 96.