Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1331 mivel éppen az ellenzék szerint a kormány manipulálja a megyei választásokat, ebből is az következnék, hogy a kinevezés jobb a választásnál. Nem áll Szilágyi azon vádja, hogy a kinevezett tagok fognak dominálni az új felsőházban, mert a mágnások nem fognak bejárni az ülésekre, hiszen az új, megreformált főrendiház munkájában a mágnások is szívesebben vesznek majd részt. Milyen választó testület lenne továbbá az, amelyet titkos szavazással kell a korrupció ellen megvédeni, s milyen embereket választana ez a főrendiházba? Végül pedig: vagy tekintély nélküli elemek fognak bekerülni a megyei választásokon a felsőházba, és akkor ez az intézmény nem fog jól működni, vagy pedig az értékes elemek, de akkor túlsúlyba kerül a képviselőházzal szemben. Az ellenzék célja az, hogy ellensúlyt keressen a kormánnyal szemben, de minek kell a parlamenti többséggel szemben ellensúly? A vita fénypontját kétségkívül Apponyi Albert, a Mérsékelt Ellenzék vezére másnap elmondott nagy beszéde képezte. Sok-sok évvel később maga Apponyi élete legjobb szónoklatának tartotta ezt a beszédet.7 1 Apponyi elvi magaslatról közelítette meg a felsőház kérdését: abból indult ki, hogy a felsőház feladata a történelmileg kialakult állapotok, a stabilitás védelme, az, hogy az alsóházzal szemben korrektívumot képezzen. Ehhez három feltételre van szükség: a tagok függetlenségére, az érdekmentességre, az egyetemes nemzeti érdek képviselni tudására, és arra, hogy a felsőház szereplőinek politikai súlyuk legyen. Az új felsőház egyik feltétellel sem rendelkezne ezek közül, hanem a kormány eszköze volna. Az a gondolat, hogy nagy történelmi átalakulások idején — mint az Angliában és Franciaországban is történt — kinevezett tagokkal (,,pair-schub"-bal) kell ellensúlyozni az újnak konokul ellenálló főrendek befolyását, helytálló lehet, csakhogy ehhez Angliában is mindig mint végső eszközhöz nyúltak, és az ilyen végső eszközöket nem szabad normális alkotmányos gyakorlattá tenni. Apponyi nagy szónoki ügyességgel boncolgatta Tisza érveit. Való igaz, hogy ha nincs 150 kinevezhető kiváló közéleti férfiú, akkor nem lesz 80 választható sem, csakhogy a választott képviselők nem önmagukat, hanem a megyéket képviselik. Tekintve, hogy a képviselőház képviseli a nemzet egészét, a felsőház csakis akkor kerülhetne vele szemben túlsúlyba, ha a képviselőház a nemzeti akaratot nem képviselné megfelelően. Az az ellenérv pedig, hogy a választott felsőház a képviselőház egyszerű „megismétlése" volna, ugyanúgy áll a kinevezett tagokra is! Beszéde végén Apponyi a magyar történeti jogfejlődés „törvényes gyermekének" nevezte a Mérsékelt Ellenzék javaslatát, szemben a kormányjavaslattal. A felsőháztól, amelynek a maga történelmileg kialakult, tiszteletreméltó szerkezetét kell feláldoznia most a demokratikus haladás oltárán, csakis az várható, hogy az előbbit fogadja el. Természetesen Apponyi ékesszólása és szónoki sikere sem változtathatott azon, hogy a képviselőház Tiszának engedelmes többsége (beleértve a kormánypárt katolikus pap képviselőit is!) a még hosszúra nyúló, egészen 1885. március 4-ig húzódó vita végén a javaslatot megszavazza. 71 Apponyi A.: Emlékirataim... i. m. 151., Pesti Hírlap, 1885. február 14. Apponyi napja.
