Századok – 2012

TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293

1328 S ZALAI MIKLÓS 6. A törvényhatóságok 80 küldöttje, akiket a törvényhatósági bizottságok titkos szavazással választottak volna, és akik munkájukat díjtalanul végeznék és vonatkoznának rájuk a képviselőkre érvényes összeférhetetlenségi szabályok. Mint láthatjuk, a Szilágyi-féle javaslat ugyancsak eltér attól, amelyet Szilágyi egy évtizeddel korábban a Szlávy-kormány megbízásából dolgozott ki. Hiányzik a mágnásokra vonatkozó vagyoni cenzus, illetve a felsőházi tagságnak a hitbizománnyal való összekötése, 42-ről 80-ra nőtt volna a választott tagok száma, és ami a legfontosabb: a választott tagokat a törvényhatóságok, nem pedig az ország nagy vagyonnal (földbirtokkal) rendelkező elemei választották volna, mint a korábbi tervezetben. Szilágyi álláspontjának a megváltozását a korábbi tervezethez képest valószínűleg nem belső meggyőződéseinek a megváltozása magyarázza. Az általa ezúttal kidolgozott javaslat valószínűleg nem az ő véleményét tükrözte, hanem a Mérsékelt Ellenzék — mindenekelőtt Apponyi — stratégiai koncepciójába illeszkedett. A Mérsékelt Ellenzék felismerte, hogy egyrészt a demokratikus haladás híveinek, másrészt a történeti jogok védelmezőinek, végül pedig a már visszaszoruló, de még mindig jelentős szerepet játszó „vármegyei politizáló elitnek" a szempontjait kell képviselnie ahhoz, hogy Tisza javaslatát eredményesen, a közhangulatot maga mellé állítva tudja támadni. A vagyonosak képviseletének 1872-ben Szilágyi által javasolt eszméje viszont nem szolgálta volna egyik tábor megnyerését sem. Szilágyi igen tárgyilagos, hosszas beszédben támadta Tisza törvényjavaslatát. Kifejtette: egyetért azzal, hogy a rendi elemeket vissza kell szorítani. A kinevezett tagok nagy száma azonban ellentétes a magyar alkotmánnyal, mely kinevezett törvényhozókat nem ismer, és azzal a célkitűzéssel, hogy a felsőház szorosabb összeköttetésbe kerüljön a nemzet egészével. A Tisza által javasolt nagyszámú kinevezett tag dominálná a főrendiházat, és mivel rájuk nem vonatkoznak a képviselőkre vonatkozó összeférhetetetlenségi szabályok, ezért közöttük lehetnének kormánytól függő hivatalnokok is. Papíron persze a Tisza által tervezett felsőházban nagyobb lenne az örökös tagok száma, ámde ha a jelenlegi 700-800 arisztokrata tagot sokszor ellensúlyozni tudta a 63 főispán, akkor a 150 kinevezett és a kb. 250 megmaradó arisztokrata tag esetében még inkább ez lenne a helyzet. Mivel az országban nincs 150 közéleti, tudományos, stb. kiválóság, azért nem lenne minőségi kritériuma a kinevezésnek, hanem azt a kormány melletti korteskedésért, sőt, pénzért osztogatnák. Tisza kinevezéses javaslata nem szolgálja a demokratikus haladást, mert régebbi időkben a polgári irányú fejlődés a rendiséggel szemben talán rászorult időnként a királyi hatalom segítségére, ma már azonban nem ez a helyzet. Mindaz, amit a választási elv ellen felhoztak a kormánypárti képviselők, megáll a képviselőházra is, mégsem akarja azt senki kinevezett tagokból összeállítani. A magyar állam egységét sem a felsőházban, hanem a képviselőházban kell megvédeni. Igaz viszont, hogy a felsőházba való választás érdekében a törvényhatósági bizottságokat meg kell reformálni, a nem-független elemeket onnan ki kellene zárni. Szilágyi egész beszédéből kitűnik az az intenció, hogy a Mérsékelt Ellenzék javaslata a kormánypárt hatalmi monopóliumának a megtörésére kívánta