Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1299 közjogból, másfelől Montesquieu tanításaiból és az angol alkotmányfejlődésből merített. Balogh és a bizottság munkálata a két táblás rendszert fenn kívánta tartani. Ugyanakkor Balogh azt javasolta, hogy a király meghatározott számú mágnást hívhasson meg a felsőtáblára, ez az uralkodói befolyás erősítését és az arisztokrácia gyöngítését egyaránt célozta. Az elkészült munkálat a kérdést máshogy oldotta meg: a nem a király által meghívott tagoknál nem a főnemesi címhez, hanem 300 jobbágytelkes birtokhoz kötötte volna a részvételt. Ez egyrészt a „felfelé törekvő köznemesség" törekvéseivel való megegyezést szolgálta, másrészt csökkentette volna az alsó tábla súlyát. Az alsótábla a javaslat szerint a vármegyéket kiterjedésük és népességük arányában, s nem követekkel, hanem képviselőkkel képviselte volna. Az alsótáblai képviselők — akik a hagyományos követutasítás helyett csak tanácsadó jellegű utasítást kaptak volna megyéjüktől — képviselték volna immár a jobbágyokat is, de érdemes megemlítenünk, hogy gróf Batthyány József hercegprímás különvéleményben tiltakozott ez ellen az elgondolás ellen.19 Sem Balogh tervezete, sem a bizottság elaborátuma nem kívánt változtatni a rendi kereteken: az uralkodó és a rendek közti kompromisszum keretein belül, részben a főrendek rovására érvényesült a nagyobb politikai súlyra irányuló köznemesi igény. Ugyanez mondható a bizottsághoz eljuttatott beadványokról. A kéttucatnyi megyei, rendi vagy magánszemélyektől származó hozzászólás főleg olyan javaslatokat tartalmazott, amelyek a viszonyokat a köznemesség javára kívánták korrigálni. A nemesség egyenlőségének érdekében sokan egyesíteni akarták a két táblát, mások az arisztokrácia képviseletét megyénként két, az arisztokraták által választott, s kötelező követutasítás által kötött mágnás révén kívánták volna megoldani. 1794 augusztusa és 1795 júniusa között — már Lipót halála után — a Habsburg-birodalom politikája — a külpolitikai helyzet és a francia forradalom jakobinus fordulata miatt — radikálisan konzervatív irányban mozdult el. Ezért a bizottsági munkálatok elveszítették aktualitásukat, de a magyar politikai osztály nem nyugodott bele „eltemetésükbe", és később is mindig hivatkozott rájuk. Külön érdemes említést tennünk a magyar jakobinusok körének elképzeléseiről. Hajnóczy József 1791-es Közjogi Értekezésé-ben II. József halála után is jozefinista maradt: a rendi képviselet megújítására, távlatilag a polgári népképviselet megvalósítására tett javaslatot. A táblák összevonását pártolta, de az ellenesetre is megfogalmazott két rendezési tervet. Arra az esetre, ha a rendek együtt üléseznének, számos érvet felsorolva a katolikus klérus részvétele ellen, felvetette: az egyházi rend ülés- és szavazati jogát a hercegprímásra kellene korlátozni. A felsőtábla megmaradása esetére készített tervek közül a radikálisabb kizárta volna a címzetes püspököket, mondván: részvételüket nem támasztják alá a hazai törvények. Megfosztotta volna e jogtól a hivatalt be nem töltő arisz-19 Pajkossy Gábor: Törekvések a magyar rendi alkotmány korszerűsítésére az 1790-es évek első felében. In.: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára, Bp. 1985. 171-172.