Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
1300 S ZALAI MIKLÓS tokratákat is. Történeti-jogi érvelése arra hivatkozott, hogy a grófság, báróság öröklött, nem pedig érdemmel elnyert méltóságok, egyébként is az összes nemes ugyanazon kiváltságnak örvend. Ezt kiegészítette az a racionális-felvilágosult érv, hogy minél jobban eltérő jogaik vannak a polgári társadalom különböző osztályainak, annál nehezebben lehet elérni a közjót. Hajnóczy mérsékeltebb tervezete abból indult ki, hogy megmarad a főrendi tábla szerkezete. Hajnóczy szerint ekkor rögzíteni kellene a személyes szavazattal bíró főpapok számát, hogy ne alakulhasson ki a jelenlegihez hasonló aránytalanság. A grófi és bárói családokból csak a legidősebb férfinak adott volna szavazati jogot. Ettől az — az angol mintát követő — intézkedéstől remélte, hogy az arisztokrata képviselő, látva rokonságát az alsótábla soraiban, az alsótábla, tehát a nemzet nagyobb részének szempontjait veszi majd figyelembe. A szavazás módját illetően az értekezés leszögezte, hogy a szavazatokat nem rendek szerint, hanem fejenként, vagy ha a mágnások számát nem csökkentik, kúriánként kell számolni. Hajnóczy szerint az egykamarás országgyűlésen csak az országbárók és főpapok szavazhatnának tetszés szerint, a főispánoknak megyéik követutasításához kellene alkalmazkodniuk. A jakobinus mozgalom későbbi résztvevői közül Hajnóczyn kívül közvetve mások is bekapcsolódtak a regnikoláris deputációk munkájába. A bizottságok és az egész országgyűlés tevékenysége feletti csalódás egyik tényezőjévé vált annak, hogy Hajnóczy és mások nézetei radikalizálódtak, s így kifejlődött a magyar jakobinus mozgalom. A magyar jakobinusok, mint ismeretes, egy mérsékeltebb, szélesebb körre kiterjedő, s egy radikálisabb, szűk körű szervezetet hoztak létre törekvéseik előmozdítása céljából: a Reformátorok Titkos Társaságát és a Szabadság és Egyenlőség Társaságát. Az első programja a létrehozandó magyar köztársaság központi törvényhozását olyan kétkamarás országgyűlésként képzelte el, amelybe évenként egyforma számú követet választ a nemesek és a nem-nemesek rendje. A Szabadság és Egyenlőség Társaságának kátéja viszont már nem csak a főnemesség, hanem az egész nemesség és a papság politikai hatalmának felszámolását tűzte ki célul. A magyar jakobinusok szervezkedésének kíméletlen eszközökkel való felszámolása után I. Ferenc császár felvilágosulatlan abszolutizmust épített ki birodalmában, s a magyar nemesség is megrettent a francia forradalom következményeitől - ezért a rendi intézmények mindenfajta reformjára való törekvés, így a felsőtábla reformja is évtizedekre lekerült a napirendről. Tervek a felsőtábla megreformálására a reformkorban Ez a helyzet csak a reformkorban változott meg, amikor az 1825-27-es országgyűlés napirendre tűzte az 1791-93-as bizottsági munkálatok átdolgozását, az általuk tárgyalt kérdésekkel kapcsolatos törvények előkészítését. Az országgyűlés bizottságot küldött ki ezzel a céllal, azonban ebben többségben voltak a konzervatív politika hívei. A bizottság munkáját az 1791-es elvek alapján végezte, ezért gyökeres reformokról ezúttal sem lehetett szó. A tervezett változtatásokban a köznemesi érdek érvényesült, bár kevésbé erősen, mint 1793-ban. A mágnáscsaládok legidősebb férfitagjai kaptak volna
