Századok – 2012
TANULMÁNY - Zakar Péter: Csanádi egyházmegyés paphonvédek a szabadságharcban I. VI/1265
CSANÁDI EGYHÁZMEGYÉS PAPHONVÉDEK A SZABADSÁGHARCBAN) 1275 mes gyónást fog végezni, az áldozáshoz pedig csak ezen egész fenyítéknek kiállása után fog járulni, valamint csak akkor, midőn ezen határozatnak eleget téve, s arról a zárda főnökétől bizonyság levelet ide beküldve a kártyázás ellen szilárd lemondó fogadást írásba téve, s a hitelezők kifizetését szinte kitelhetőleg biztosítva, jobb útra megtéréséhez reményt nyújtand, fog kellő lépés a felfüggesztésről, s szabályszerűtlenségrőli felmentés végett tétetni, úgyszinte gond lenni alkalmaztatása iránt."70 Baross a rendelet vételét követően azonnal elindult a radnai kolostorba, ahol költségeit ismét nagybátyja vállalta magára. Onnan intézte bűnbánó sorait 1849. október l-jén a szentszékhez: „Hibáztam Isten és az egész Keresztény világ előtt, hogy papi hivatalomat odahagyva, állásommal ellenkező életmódot választottam, amiért is, hogy szeretett közanyánk, szentegyházunk bocsánatára érdemesíttessem, magamat a kegyes végzésnek alázattal alája vetem."7 1 1848. október 19-én Baross László és Kornis József, egy hasonló fenyítéssel sújtott pap, kéréssel fordult a szentszékhez fenyítékük hátralévő részének elengedése érdekében. Azzal érveltek, hogy eddig példásan teljesítették a szentszéki határozatot, és mivel javaiktól megfosztották őket, rokonaiknak sokba kerül a zárdabeli ellátásuk kifizetése. A szentszék azonban 1848. október 31-én a kiszabott fenyíték további lelki haszonnal járó pontos teljesítésére utasította őket.7 2 A megtévedt káplán ezúttal állta a szavát. 1849. december 7-én felterjesztette elöljáróinak a kért igazolásokat a radnai zárda főnökétől és gyóntató atyjától, valamint beküldte írásbeli nyilatkozatát, hogy nem fog többet kártyázni. Utóbbi nyilatkozata így hangzott: „Alól írt folyó év szeptember 18-án ügyembe kelt kegyes szentszéki ítélet meghagyásának s ön elhatározó fogadásomnak hódolva, ezennel ünnepélyesen ígérem és fogadom, hogy a kártyázási nyomorult szenvedélyt, mint az erény útjáróli lesikamlásom egyedüli okát többé űzni nem fogom. S e miat[t] keletkezet[t] és még fizetetlen adósságaimat ahogy körülményeim engedendik, leróni magamat kötelezem."73 Az egyházmegye 1850. január 30-án kérte számára a Rómától biztosított felmentést, amire Scitovszky János prímás azt válaszolta, hogy Őszentsége kegyelméből és a prímás segélyével az február 20-án megadható. Fel is mentették az irrégularités alól.74 Baross László ezt követően több plébánián is volt segédlelkész, így Földeákon, Bogároson, Battonyán, Makón, Szentannán, és Zsombolyán. 1856-ban nevezték ki kurátusnak (önállású káplánnak) Csermőre. Plébánosi javadalmat 1859-ben kapott Kisfaludon. Ezt 1869-ben a facséti, majd 1873-ban a vecseházi plébániával cserélte fel. 1882-ben nyugalmazták, az 1890-es évek elején Szege-70 TRKEL Protokollum Officii Dioecesani Csanadiensis de anno 1849. Nr. 315. A szentszéki határozatot ismertette Tamási Zsolt is, de ő úgy látta, hogy Barossnak a vétsége „az volt csupán, hogy pénzben kártyázott". Tamási: A katolikus egyházvezetés i. m. 366. 71 TRKEL Personalien Baross László 1849:551. 72 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1849. Nr. 550. 73 TRKEL Personalien Baross László 1849:933. 74 Fábry Ignác - Scitovszky Jánosnak. Temesvár, 1850. március 28. Prímási Levéltár Scitovszky-akták Cat. 21. 1417. es. Acta Iudicii deleg. polit. Compromissos concernentia. Szám nélküli eredeti tisztázat.
