Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Egy felső-magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656). (Ism.: Glück László) V/1254
1256 TÖRTÉNETI IRODALOM Végül, az egyes településekre vonatkozó bejegyzések jellemzően harmadik egységeként a szerző rögzíti, hogy mindannak gyümölcséből, ami a fenti jövedelemforrásokból közrendűek kezén van, milyen rendben fog illő, jogos rész származni a patrónus, a földesúr számára: vagyis az úrbéri terheket. Ez a rész a nagybirtok urbáriumaiéhoz hasonló rövid, tárgyszerű leírás. Egy további adattípusként különíthetjük el azokat a megjegyzéseket, amelyek nem az aktuális állapotra vonatkoznak, hanem a gazda terveit rögzítik. Ezek a megjegyzések szerteszét találhatóak, attól függően, hogy a nemesi birtokjogra, a haszonvételekre vagy a jobbágy terhekre vonatkoznak. Ibrányi Ferenc összeírása ebből a szempontból kiváltképp páratlan forrás: egy úrbéres járadékot is húzó és egyúttal saját gazdálkodást is folytató földesúr birtokával kapcsolatos intézkedéseinek motivációiba, a gondolkodás folyamatába, szempontjaiba nyerünk egyetlen iratból koncentrált, sokoldalú, egy adott birtokos adott körülmények közötti terveire nézve gyakorlatilag teljesnek tekinthető bepillantást. Véleményünk szerint ezt a perspektívát még az ilyesfajta adatok szempontjából leginkább számba jövő földesúr és tiszttartó közötti levelezés sem pótolja. Ráadásul mindezt egy olyan birtokkategóriára vonatkozóan kapjuk meg, amelynek forrásanyaga összehasonlíthatatlanul szegényesebb, mint a nagybirtoké. Az irat keletkezési körülményeinek, viszonylag kötetlen műfajának megfelelően a felsorolt adatok rögzítése nem mindig teljesen pontos. A szerző olykor elfelejt megemlékezni erről vagy arról. Nagy ritkán még a birtokjogi információknál is előfordul, hogy kimarad vagy nem teljesen egzakt Ibrányi valamely meghatározása (pl. Pazony, Ramocsaháza, Bénye, Radvány). Különösen a kisebb jelentőségű töredékbirtokok leírásai között akadnak hiányosak. Összességében azonban a szerző meglehetősen fegyelmezetten megvalósította az elképzelését. Az említett körülmények ráadásul nagyon előnyös hatással is jártak. A szöveg nem egy instrukciójának betűjéhez ragaszkodó összeíró biztos minimálprogramjának eredménye: végig oldott, megjegyzésekkel, kiszólásokkal, kisebb exkurzusokkal tarkított. A birtokleírás rendeltetésszerű információtartalmával kapcsolatban fentebb érzékeltetni próbáltuk, melyik adattípusnál mennyire hangsúlyos ez a jelenség. De a mindenkori főtémától többé-kevésbé függetlenül is számtalan egyedi érdekesség bukkan fel, a hódoltság belső részeiből elűzöttek ideiglenes megtelepedésének, lakáskörülményeinek érzékletes rajzától (51.) kezdve a paraszti sorból egytelkes, sőt egy-egy jobbágyot is tartó nemességig vivő pályák mélyen lebecsülő értékelésén (56.) át a földesurak „keménysége" és a jobbágymigráció közötti összefüggés ábrázolásáig (84.), és még sok minden más. A most ismertetett kiadvány egy olyan birtokkategória gazdálkodásába enged bepillantást, mely a földesuraság 16. század második felétől meginduló átalakulásainak korszakából alig ismert. A kiadott forrás elolvasása ezen belül kivételes alkalmat ad arra, hogy beférkőzzünk egy 1650-es évekbeli földesúr fejébe, hogy az ő szemszögéből lássuk a világot, legalábbis annak egyik elsőrendűen fontos szeletét, a megélhetés és a gazdálkodás kérdéseit. Kétség sem férhet hozzá, hogy az irat érdemes volt a teljes szövegű, önálló kiadásra. A birtokokat térképmellékletek tekintik át. Hely- és személynévmutató mellett a szerkesztő nem kerülte meg tárgymutató készítését sem, ami ez esetben különösen fontos, hiszen olyan jellegű iratról van szó, amelyet kiemelten használhat a kutatás a szórványadat-tartalmáért (is). A mutatók gondos munkával készültek, bár szúrópróbaszerű ellenőrzésük során minimális hiányok előkerültek. Alapos munka a szűken vett szöveggondozás is, amelyhez a forráskiadó — általunk is csak helyeselhető módon — a szöveghű átírási gyakorlatot választotta, néhány egyedi mellékszabállyal. A forrásközlést Szirácsik Eva bevezető tanulmánya kíséri, amely módszeresen megvalósított tematikus rendben és részletekbe menően tekinti át az irat információtartalmát. Sajnos azonban a tanulmány mellőzi ennek a típusát tekintve is roppant érdekes iratnak mint olyannak az összehasonlító — vagy akár csak a saját szövegén belüli adatokra építő — vizsgálatát. Glück László
