Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül (Ism.: Oross András) V/1251

1252 TÖRTÉNETI IRODALOM Az első fejezet éppen az elmélet jegyében írja le a 17. század végi, 18. század eleji tervezeteknek a téma szempontjából releváns részeit. Bennük általában az adott korszakra vonatkozó pillanatfelvétel olvasható, amelyet kiegészít az ideális módon elérendő állapot leírása. A tervekből, azaz „a hogyan kellene másképpen csinálni a jövőben?" kérdésre választ kereső összefoglalásokból hosszú távú következtetést — véleményem szerint — egy adott gyakorlatra vonatkozóan nem szerencsés levonni, mert eltéríthet a korszakban a források alapján feltárható helyzet megismerésétől. Ismertetésük ennek ellenére nagyon is indokolható, hiszen a probléma jelentőségét már az is illusztrálja, hogy a korabeli Habsburg Monarchia politikai elitjébe tartozó, magas pozíciót betöltő emberek fejtették ki véleményüket a katonaság elszállásolása kapcsán. A második fejezet többek között a legmagasabb szintű jogszabályokat, azaz a törvényeket veszi sorra, amelyek ismertetése után egyértelműen kijelenthető, hogy azok roppant csekély mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Náluk sokkal jelentősebbek voltak azok a kötetben részletesen ismertetett uralkodói rendeletek, amelyek a katonaság beszállásolását, valamint a katonaság és a civil lakosság közötti pénzügyi elszámolások részleteit szabályozták. Az úgynevezett regulamentumok a 17. század végétől folyamatosan változtak, bővültek és egyre részletesebb szabályozásaik jó iránymutatást adtak a katonaság és a polgári lakosság képviselőinek a viták elsimításában. A recenzens a kötet egyik legnagyobb értékének éppen az itt található ismertetést tekinti, hiszen ilyen részletes összefoglalás még nem született magyar nyelven ezekről a szabályzatokról. A forráscsoport fontossága indokolja, hogy a szerző ezeket egyszer majd szövegtani és értelmező lábjegyzetekkel ellátva külön is megjelentesse. A harmadik fejezet bepillantást enged a magyar rendek és az uralkodó politikai küzdelmeibe, amelyek jelen esetben nagyon is hatással voltak a mindennapi életre. A rendek ugyanis egyrészt igyekeztek saját érdekeik képviselete mellett egy-egy adott vármegye (például ahol az adott földesúr kiterjedt birtokokkal rendelkezett) helyzetét is szem előtt tartani, másrészt vármegyéjükben saját birtokaikat igyekeztek minél inkább tehermentesíteni. A magyar rendek érdekérvényesítő képessége az országgyűléseken, valamint az adófelosztás tárgyában összehívott úgynevezett konkurzusokon összességében azonban meglehetősen alacsony volt, a legjelentősebb kérdésekben, így az adó nagyságában, gyakorlatilag semennyi. A katonaság kihágásai, a kiadott élelmiszeradagok értéke vagy egyéb szolgáltatások mértéke kérdésében valóban értek el a rendek részeredményeket, de ezt a kötet elolvasását követően a recenzens mégsem érzi annyira érdeminek, mint azt a szerző teszi. Az azonban figyelemreméltó és jelzi a probléma nagyságát, hogy a korszak országgyűléseinek (1681, 1687, 1708-1715, 1722-1723, 1728-1729, 1741) a katonaság elszállásolása és kihágásai rendszeres témát szolgáltattak. A negyedik fejezet a „gyakorlat" fejezete az „elméleti" tárgyalások után: itt mutatja be a szerző, hogy a korszakban valójában hogyan is zajlódhatott a katonai beszállásolás, milyen munkát kellett a vármegyei adminisztrációnak végeznie, és mekkora teher is hárult valójában a lakosságra. Az értekezés legértékesebb részének tekinthetjük ezt a vizsgálatot, hiszen hiánypótló a magyar történettudományban. Számba veszi a vármegyei tisztségviselőket, akik a katonasággal kapcsolatba kerültek, ismerteti Pest megye példáján keresztül napi munkájukat és egyre bővülő feladataikat. Bepillantást nyerünk a katonaság és a vármegye közötti megállapodások rendszerébe, amely jól szemlélteti a regulamentumok úgymond „gumi" jellegét: azaz a szabályzatok olyan általános keretet adtak, amelyet tartalommal végül a napi gyakorlat töltött meg. A korábban vizsgált témaköröket (ingyenmunka, szabálysértések kivizsgálása, a lakosság panaszai, előfogatok, beszállásolás) Pest megye példáján veszi végig a szerző és világítja meg a történéseket. A IV 7. alfejezet végül olyan összegzést nyújt, amely — bár ingoványos területen — adózási kérdésekben igyekszik rendet vágni. Schramek László az állami és a megyei adóterhelést együtt vizsgálja és az adatsorokból általános következtetések levonására is vállalkozik! Az elkészített grafikonok adatai pedig szemléletesen igazítanak el az adatok sűrűjében. Pest megye és Karintia összehasonlítása ugyan több helyen is problémás, mint ezt a szerző is elismeri, de a tendencia érzékeltetésére megfelelő. A pontatlan adatfelvételek, az eltérő célból és jelleggel készített kimutatások és számadások valóban tévútra vihetik az összehasonlítást, így azt a szerző is — helyesen — csak mértékkel végzi el. Talán legjelentősebb eredménynek tekinthetjük annak igazolását, hogy az osztrák örökös tartományok lakosai a 18. század első évtizedeiben számszakilag arányaiban több adót fizettek a magyarországi népességnél, amely nyilvánvalóan árnyalja a „Habsburgok által kiszipolyozott Magyar Királyság" történeti toposzát. Mindenesetre az ilyen és ehhez hasonló, szélsőséges álláspontoktól mentes vizsgálatok vihetik előrébb egy-egy korszaknak a kutatását!