Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül (Ism.: Oross András) V/1251

TÖRTÉNETI IRODALOM 1253 Ez a munka is ráirányítja arra a figyelmet, hogy a magyar történettudomány egyre inkább meghaladja az eseménytörténet központú ismertetést és olyan, sokszor méltatlanul elfeledett forrásokhoz visszanyúlva bizony nemcsak, hogy újat tud mondani, de kérdésfelvetéseivel a korábban szilárdnak hitt történeti közvélekedést is tudja módosítani. A választott nagy időintervallum biztosítja azt is, hogy a szerző az értekezésben hosszú távú folyamatokat és tendenciákat vizsgáljon, továbbá olyan új összefüggéseket tárjon fel, amelyek a 18. századi magyarországi lakosság mindennapjait határozták meg. Olyan kérdéskörről van szó, amelyet könnyű egyszerűen csak a lakosságra nehezedő hatalmas teherként beállítani, de hogy mit is jelentett ez a mindennapok számára, az bizony csak a források feldolgozását követően válik egyértelművé. Felvetései és példái kifejezetten jók, hiszen egyrészt olyan folyamatokat ír le, amelyek logikusan végiggondolva akár evidenciának is tűnhetnek, másrészt azonban továbbgondolásra is alkalmasak. Schramek László mindezt úgy teszi, hogy nem légből kapott következtetésekre jut, hanem gondolatait a forrásokban lévő adatokkal tudja igazolni. Engedtessék meg néhány példa: az előfogatok kérdése, amelyet az igásállatok kiállításától kezdve, a szekerek karbantartásán keresztül, a nagy távolságok megtételéig mindmind részletesen bemutat. Ez is egy olyan kérdés, amely érzékletesen mutatja a vármegyék ellentétes érdekeit, amely akár a megyék határán az átpakolás elhúzódásában is kifejezésre juthat, így hátráltatva a hadseregnek történő szállításokat. Nem maradhat el az ingyenmunka elméleti szabályozásának és gyakorlati megváltásának bemutatása sem. Az értekezés olvasása során azonban van néhány olyan szempont, amelyet nem szabad szem elől tévesztenünk. Olykor-olykor ezek az általános megállapítások megjelennek a szövegben, de úgy vélem, hogy el-elsikkadnak, így célszerű őket minél jobban hangsúlyozni. 1. A katonaság mindig erőfölényben van, különösen a hadjáratok idején (149. oldal). Ez egy olyan alaptétel, amely talán bármely államban, bármilyen korszakban igaz, így a 18. századi Magyar Királyságra is. A kérdés csak az, hogy a „hátrányban" lévő civil lakosságnak milyen eszközei vannak a fölény tompítására. Tanulságos, hogy az 1650-es évek és az 1750-es évek között eltelt száz esztendő alatt alapvetően pozitív irányba fejlődtek az együttélés szabályai, ugyanakkor továbbra is hatalmas terhet rótt a lakosságra a beszállásolási kényszer. 2. Az értekezés fő forrásait képező panasziratokat, a vármegyei adminisztráció vagy éppen a katonaság által készített elszámolásokat érdemes mindig kritikával fogadni (152. oldal), hiszen a felek abban voltak érdekeltek, hogy saját helyzetüket minél siralmasabbnak mutassák be. Az adózók túlzásait bizonyítja például a 143-144. oldalon olvasható tanulságos gondolatmenet! 3. Ebben a helyzetben az elvileg egy párton álló felek is gyakran érdekellentétben állnak. Tehát a vármegyék akár a másik kárára is képesek saját maguknak előnyösebb pozíciókat kiharcolni, így sok múlt az adott vármegye érdekérvényesítő képességén. Sőt, a megyén belül is komoly ellentétek voltak az egyes járások, települések között, de a különféle kiváltságos rétegek között is. 4. El kell gondolkodni az adott megye teherbíró képességén. A folyamatosan nehéz helyzetét taglaló Pest vármegye példának okáért képes volt kifizetni egy-egy magasabb katonai tisztviselőnek ajándékként akár havi fizetése dupláját is! 5. Az értekezés témaválasztása miatt nagyon szükségeltetne a bécsi források, különösen az Udvari Kamara regisztratúrája magyar sorozatának (Hoffinanz Ungarn), de a központi sorozatának (Hoffinanz Österreich) a használata is. Sajnos ez eddig még elmaradt, pedig véleményem szerint további értékes összefüggéseket lehetett volna feltárni egy, az Osztrák Állami Levéltárban végzett kutatómunka segítségével. Végül, vitába szállva a szerzővel nem tartom lehetetlennek a katonai beszállásolások országos szinten történő vizsgálatát, még a forrásbőség ellenére sem. Véleményem szerint ennek feltárása — elismerve ugyanakkor, hogy ez hatalmas, akár évtizedig eltartó munka lenne — olyan nagyszerű és új eredményeket hozna, amely jelentősen bővítené nemcsak a korszakról meglévő ismereteinket, ám egyedi bepillantást engedne a 18. század első fele embereinek mindennapjaiba is. Schramek László jelen kötetével bizonyította azt, hogy felkészültsége, forrás- és nyelvismerete megvan ahhoz, hogy a jövőben akár egy ilyen kutatásba is bátran belevágjon. Oross András