Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
1176 TOMA KATALIN nát, hogy a stájerországi hadak beküldésére csak azért volt szükség, hogy megakadályozzák, ha a törökök esetleg „basaságra", azaz vilájetté akarnák tenni Erdélyt, hiszen ez Magyarország számára is nagy veszéllyel járna.6 4 Nádasdyt közben konzultációra hívták Bécsbe, de ő addig nem akart menni, amíg a király nem hívta őt. A megbeszélésre végül Pozsonyban, a jolsvai üléssel egy időben, július 19-21. között került sor. A tanácskozás célja a német csapatok útvonalának meghatározása volt. Nádasdy Lippayval és Puchheimmel tárgyalt, de úgy tűnik, a döntéshozásba nem nagyon vonhatták be, mert Mednyánszkynak csalódottan írta, hogy azt tudta meg csak, „amit már meg főztek volt".6 5 Rákóczi fejedelem bukása A német csapatok Nyitra megyéig jutottak el, amikor megjött a híre, hogy II. Rákóczi György az ukrajnai Czarny Ostrównál 1657. július 22-én letette a fegyvert a lengyelek előtt, majd Kemény János a megmaradt erdélyi sereggel július 31-én tatár fogságba esett. Nádasdyt a fejedelem Ecsedből értesítette a békekötésről. Az országbíró így abban reménykedett, hogy a német hadakat ezek után, miután már nincs szükség rájuk, kiviszik az országból. A csapatok kivonását azonban hosszas huzavona előzte meg. 1657. augusztus 19-én kelt levelében még azért hálálkodott Nádasdy Lippaynak, hogy „ex pleno consilio" determinálta az uralkodó a hadak kimenetelét, szeptember 2-i levelében viszont már arról írt neki, hogy a király határozata szerint a vármegyéknek kell eltartani a hadakat, amíg nem döntenek kimenetelükről.66 Voltak azonban, akik nem értettek egyet a csapatok kivitelével, így Kisdi Benedek egri püspök sem, aki elérkezettnek látta az időt Szabolcs és Szatmár vármegye Erdélytől való visszaszerzésére, valamint tartott attól, hogy Rákóczi a törököktől fog segítséget kérni. A bent állomásozó katonaság eltartása azonban hatalmas áldozatokat követelt a megyéktől is. Sokáig nem született döntés, hogy Turóc, Trencsén vagy Nyitra megyében maradjanak a csapatok, ellátásukat egyik megye sem akarta vállalni. Morvaország felé történő kivitelük pedig újabb problémákat vetett fel. Ekkor Szelepchényi tiltakozott a legjobban, hogy ne az egyszerűbb úton, Vesztenicz felé, vagyis az ő birtokain keresztül menjenek, úgy vélte ugyanis, hogy van annál rövidebb út is, méghozzá Turócból Budetincz irányába, ez esetben az ő falvai nem fognak kárt szenvedni.6 7 Wesselényi azért panaszkodott, mert ővele szinte semmit sem közöltek a csapatok ügyében, pedig ő volt az ország nádora.6 8 64 Az erdélyi-oszmán kapcsolatrendszerre 1. Sudár Balázs és B. Szabó János e számbeli értekezését. 65 Nádasdy Ferenc levele Mednyánszky Jónásnak, 1657. júl. 20. Pozsony. MOL P 497, 2. cs. 1. tétel. 66 Nádasdy Ferenc levelei Lippay Györgynek, 1657. aug. 19. Keresztúr. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. cs. p. 79.; 1657. szept. 2. Seibersdorf. Uo. p. 144-145. 67 Szelepchényi György levele Lippay Györgynek, 1657. aug. 27. Nyitra. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. cs. p. 105-106. 68 Wesselényi Ferenc levele Zrínyi Miklósnak, 1657. szept. 6. Zólyom. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. cs. p. 165-166.
