Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
NÁDASDY III. FERENC ÉS II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1177 Végül 1657. szeptember 8-án megérkezett Puchheim tábornagy számára az utasítás, hogy a következő héten indulnia kell: valószínű, hogy szeptember 15-én már Bajmócba érkezett a hadakkal, ahonnan Zsolna irányába kellett továbbindulnia és Szilézia felé kellett vinnie a csapatokat. Lippay érsek a király parancsára szeptember 19-ére Bajmócra rendelte a főméltóságviselőket, hogy a további csapatmozgásokról tárgyaljanak, ám sem Nádasdy, sem Wesselényi nem tett eleget ennek.69 Nádasdy és Wesselényi távollétének oka valószínűleg az esztergomi érsektől eltérő véleményükben keresendő, az utóbbi ugyanis a csapatok kivonása ellen érvelt. A nádor és érsek között a csapatkivonás kérdéséből fakadó ellentétek odáig fajultak, hogy Wesselényi már a nádori méltóság letételével fenyegetődzött. A nádor 1657. október l-jén már arról írt Lippaynak, hogy tudta előre, mekkora vihart kavar, ha a hadakat beljebb viszik, az alsó-magyarországi bányavárosok is panaszkodnak eltartásuk miatt.7 0 Az érsek 1657. október 7-én és 8-án a német csapatok ügyében Bécsben tárgyalt. Ekkor Wesselényit arról tájékoztatta, hogy a németeket nem akarják kivinni, de hajlandók Szatmártól kezdve végvárakba helyezni őket.7 1 Eközben Rákóczi György fejedelem néhány embere kíséretében 1657. augusztus közepére megérkezett Ecsedre, majd augusztus 17-én Szamosújvárra. Az útja nagyon küzdelmes volt, a jelentésekből kitűnik, hogy a vereség hatására teljesen összeroppanva tért vissza Lengyelországból. Az addig csak győzelmeket megélt fejedelemnek óriási törést jelentett a lengyelországi tragédia. Közben olyan hírek terjedtek el, hogy Rákóczi I. Lipótot okolja a vereségért, és bosszút esküdött ellene.7 2 Erdélyben ellenségesen várták, sokan feltételezték, hogy a fejedelmet be sem fogják engedni az országba. Először Désen akart országgyűlést összehívni, de betegsége miatt végül szeptember 2-án Szamosújvárra gyülekeztek a rendek. Ok a fejedelemtől mindenekelőtt a tatár fogságba esett rabok kiváltását várták, amit Rákóczi arra hivatkozva tagadott meg, hogy a lengyeleknek és a törököknek is váltságdíjat kell fizetnie.7 3 A válságos helyzetben nem lehetett tudni, hogy mire készül a török. Nádasdy és mások is annak lehetőségét sem zárták ki, hogy a fejedelem, aki megijedt a német hadak felvonulásától, az oszmánoknál keres támogatást, akik nem ellene, hanem mellé fognak állni. Az országbíró ugyanakkor azt a véleményét is kifejtette, hogy a jelenlegi körülmények között ennek nem nagy a valószínűsége, mert a török szultán először más háborúit fejezné be, számíthat 69 Szelepchényi György levele Lippay Györgynek, 1657. szept. 18. Csákány. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. cs. p. 216. 70 Wesselényi Ferenc Lippay Györgynek, 1657. okt. 1. Zólyom. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. es. p. 189. 71 Lippay György levele Wesselényi Ferencnek, 1657. okt. 7. Bécs. MOL E 199, Tétel a. II. 65. Nr. 4. Tusor P: Lippay György levelei i. m. II. 202-203. 72 Kisdi Benedek levele Lippay Györgynek, 1657. aug. 31. Jászó. PL AS Acta radicalia Cl. X. Nr. 196. 30. cs. p. 137-139. 73 Ujabban vö. Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez). Századok 141. (2007: 6. sz.) 1483-1514.