Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
MINDSZENTY JÓZSEF"1 BÍBOROS EMLÉKIRATAINAK TÖRTÉNETE 7 dár iránti bizalmatlanságát azzal magyarázta: bár megígérték neki, hogy a börtönben írt emlékiratait megtarthatja, mégis elvették tőle.1 4 Valószínűsíthető tehát, hogy ha Mindszenty bármilyen kéziratot, jegyzetet vitt magával a követségre, azt csak 1956. január 19. és október 30. között írhatta. Ám a hagyatékát őrző Mindszenty Alapítvány Levéltárában semmilyen eredeti kéziratról nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az a követségi menedék előtt, még a rabságban íródott volna. Sokkal valószínűbb, hogy Mindszenty valóban a követségen kezdte írni az emlékiratait, Bainre nemigen bízott rá egyetlen lapot sem, amit egyébként is elvettek volna tőle azok a civil ruhás „ávósok", akik 1956. november 9-én Mindszenty titkárával, Turchányi Egonnal együtt letartóztatták, útban az osztrák határ felé. Hacsak nem azon papírok között lapult néhány lap a memoárból, amiket Bain az őrizetben egy Gianmatteo Matteotti nevű ismert baloldali olasz újságírónak hirtelenjében átadott.15 Ha ily módon sikerült is kimenekíteni néhány ízelítőnyi oldalt, azok elvesztek, vagy az 1962-ben elhunyt Bain örökösei kiselejtezték. Egyfelől tehát azt látjuk, hogy a nyugati sajtó már 1956 végén felkapta a hírt az emlékiratok közeli publikálásáról, és az futótűzként el is terjedt, másfelől tudjuk, hogy a kiadásra csak 1974-ben került sor. Mi történt a közbenső közel két évtizedben? A kommunizmussal kérlelhetetlenül szemben álló bíboros memoárja fura fenyegetésként beívódott a köztudatba, bár az évek múlásával egyre csökkenő mértékben tartotta izgalomban az erre fogékony embereket. Mindszenty nevét 1956-ban az egész világ ismerte, nem kellett különösebb üzleti érzék annak kiszámításához, hogy a hidegháború éveiben, a magyar forradalom eltiprása után bombasikert, és vele tekintélyes profitot fialt volna a szabad és mégis rab bíboros története. Az lett volna a furcsa, ha a közlés jogáért nem indul meg versenyfutás a kiadók között. Henry Luce, a Life főszerkesztője 1956 novemberében a következő ajánlattal fordult az amerikai külügyminisztériumon keresztül a bíboroshoz: „Ha ezt a Nyugatnak elmondaná, azzal felkelthetné annak lelkiismeretét egy nagy krízis idején. Ezért a Life, amely kiadta Churchill, Truman és Eisenhower emlékiratait is, megtiszteltetésnek venné, ha kiadhatná Mindszenty perének, üldöztetésének és bebörtönzésének történetét, benne a kereszténységért és az országáért vívott nagyszabású harc leírásával. Az 50 milliós amerikai olvasótáborral bíró Life segítségével a történet mindenhová eljuthatna. 150 ezer dollárt adnának érte. Spellman bíborossal egyetértésben kérik, a bíboros törje meg a csendet."16 A magyar hírszerzés újbóli üzemképességét igazolja, hogy a Népszabadság 1956. december 1-jei számának egyik cikke a következő rosszindulatú 14 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State, Hungary, Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 5. Cardinal Mindszenty July-December 1971. Tárgy: Mindszenty emlékiratai - 1971. július 23. 15 Bain, Leslie L.: The Reluctant Satellites. An Eyewitness Report on East Europe and the Hungarian Revolution. The Macmillan Company, New York, 1960. 174-175. 16 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State Hungary, Budapest, Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, 1956-June 1957. Jacob D. Beam, az USA külügyminisztériumában a Kelet-európai Ügyek Hivatala helyettes vezetőjének levele Edward T. Wailes budapesti követhez. Washington, 1956. november 17.
