Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1156 SZABÓ ANDRÁS PÉTER jelentkezhetnek. A környezetnek a legtöbbször inkább abban lehet szerepe, hogy ezek közül melyik és mikor jut érvényre. Az 1657 utáni erdélyi válság körüli évtizedek forrásaival szembesülve magyarázatot kellene adnunk arra a közösséggel való erős retorikai (és identitássá válva: érzelmi) azonosulásra is, amely mindkét politikai nyelv írásaiban jelentkezik. A nemesi nacionalizmus eszméit tükröző Rimay János és a puritán Medgyesi Pál egyaránt birtokos személyraggal látják el a megszólított nemzetet,368 Bosnyák Péter és Vitnyédi István pedig mindketten használják a „mi magyarink" kifejezést.36 9 De lehet akár azt a felülmúlhatatlan töménységű beszédet is idézni, amelyet Wesselényi Ferenc tartott a felső-magyarországi rendek 1661. december 1-jei kassai gyűlésén:37 0 „Mint kezdjem szerelmes magyar nemzetemnek — hátramaradt hazánk utolsó veszedelmére hagyatott maroknyi nemzetem — beszédemet? Kezdjem-e ez siralomban lépett haza veszedelemre [hanyatlott] sorsát szánakozó, siránkozó és szívkeserítő lamentatióval? Adná Isten, ne haszontalansággal az sűrő ködöt és levegőeget sóhajtásunkkal szaporítani, könyveinkkel az száraz földet áztatni. S tikegyelmeteket, édes feleimet új keserűségre és szószaporításra indítsam-e, avagy azt félretéve vitézöl, halhatatlanul, még világ fenn leszen, hírek és nevek nevekedésével dicséretes eleink példájához nyúljunk-e, az kik ilyen szükségekben, hazájok s honjok szolgálatjában mit nem míveltek, testek szakadásával, vérek kiontásával, értékek pazarlásával segétették az hazát." Az ilyen és ehhez hasonló szövegek annak ékes bizonyítékai, hogy a kora újkori nemesi nacionalizmus — akár a fejedelemségben, akár a királyságban — retorikája érzelmességben nem marad el a 19. századi mögött. Láttuk, hogy az erdélyi válság kapcsán megismert két politikai nyelv azonos jelzőket alkalmaz a közösségre, és hasonló fordulatokkal értékeli annak helyzetét. Vajon a közös szótár megléte arra utal, hogy már a 17. században is létezett egy olyan eszmei keret, ideológiai minimum, amely a modern nemzetek sajátja? Volt a nemzet 17. századi koncepcióinak is egy közös „honi világa"? Beszélhetünk tehát (egyetlen) etnikai jellegű nemzettudatról? Olyan erősről és olyan nagy társadalmi mélységűről, mint a modernkori, biztosan nem, ám elismerjük, hogy a kérdés kielégítő megválaszolásához még sok támpontunk hiányzik.37 1 A magyar nemzeteszmék, közösségi identitások fejlődése kapcsán számot kell vetnünk számos speciális történelmi tényezővel is. Az első és legfontosabb 368 Rimay „Kiben kesereg..." című versének utolsó strófájában: „Ó, kedves nemzetem, hazám, édes felem.", ill. Medgyesi Páltól egy példa: „Olvasd és vedd a végre szegény édes megkeseredett s kevesedett nemzetem!" Medgyesi P.\ Sok jajjokban i. m. (elöljáró beszéd) 369 1657. máj. 19. Nyulas. Vitnyédi István Nádasdy Ferencnek a fejedelem lengyelországi hadjárata kapcsán: „Lengyelországban még jól vannak az mi magyarink." MTT XV 107.; 1661. szept. 17. Abos. Bosnyák Péter Rottal Jánosnak az erdélyi hadak Montecuccoli seregével való örvendetes egyesülése kapcsán: „Az mi magyarink megvigasztalódtak, senkit most nem hallani, hogy idegenül beszélne őfelsége avagy hadai felől." MOL P 507, 12. cs. Nr. 452. fol. 156-157. 370 SAL SZ KP 117. dob. Nr. 86. Wesselényi Ferenc nádornak a felső-magyarországi kerületi gyűléseken elmondott más beszédei is hasonló barokkos retorikát és azonosulási mintát mutatnak (pl. 1661. aug. 24. Kassa: uo. Nr. 134.). Összegyűjtésük feltétlenül indokolt lenne. 371 Nem értünk egyet Öze Sándor Benda Kálmánt követő szemléletével, aki a kora újkori közösségi képzeteket jellemezve, kételyek nélkül beszél egyetlen, mindent átfogó (korai) nemzettudatról. Öze S.\ A határ és a határtalan i. m. 295-302.
