Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085

1152 SZABÓ ANDRÁS PÉTER A nemesi nacionalizmusnál kevésbé nyilvánvaló módon, búvópatakként a (református) felekezeti nemzeteszme számos jellegzetessége is fennmaradt. Az egyik a 16-17. századi prédikátorok közbenjárói/nemzetképviseleti (paraklétoszi) feladata, amely a nemesi nacionalizmus túlzásaitól idegenkedő, református Köl­csey Ferenc Himnusza (1823) révén a magyar költői szerepfelfogás alapja lett.353 Toldy Ferenc később ezt a szerepet szabta át az irodalomtörténet igényeire. Az iro­dalomtudós dramatikus szemléletében a nemzetet képviselő pap, aki védelmezi közösségét a nemzetét érő külső támadásokkal szemben.35 4 A Himnusz, mint a leg­ismertebb magyar vers, valószínűleg a prédikációkból megismert siralmas hang­nem közvetítésében is komoly szerepet játszott.35 5 A kalendáriumok történeti fejtegetései és a szépirodalom mellett maga a paraklétoszi szerephagyomány is jelzi, hogy szívósnak bizonyult a magyarság, mint választott nép képzete; ám már egy szekularizált, a nemzetet mint a léte­zés célját középpontba állító változatban. A szakralizált közösség gondviselője pedig nem más, mint az elvont „magyarok Istene", aki Dugonics András regé­nyének, az „Etelká"-nak (1788) köszönheti újkori népszerűségét.35 6 (Érdemes azonban arra felhívni a figyelmet, hogy a kora újkori eredetű kifejezést helyen­ként már a 17. századi nemesi nacionalizmus is profán értelemben használ­ta.35 7 ) A választott nép-képzet lappangó továbbélése egyébként korántsem ma­gyar sajátosság, hanem — ahogy azt Anthony D. Smith feltárta — a modern európai nacionalizmusok közös jellemzője. Sok forrásban feltűnik a 17. századi prédikációkból és politikai szövegek­ből megismert bibliai mítizáció is, mind az irodalmi életből, mind a politikából adatlan levelei báró Wesselényi Miklóshoz. Kiad. Ferenczi Zoltán. TT 3. (1902) 161-193., 321-345. (itt 165.) 353 Dávidházi Péter: A Hymnus paraklétoszi szöveghagyománya. In: Uő: Per passivam resis­tentiam. Változatok hatalom és írás témájára. Bp. 1998. 102-122. 354 Dávidházi P.: Egy nemzeti tudomány i. m. 26-28. 355 Szilasi László: Hajlam a búra. (A magyar irodalom panaszos alaphangjának retorikai gyö­kerei a régiségben) [A 2005. évi gyulai régi magyaros konferencia meg nem jelent kötetében] www.iti.mta.hu/Gyula (a letöltés időpontja: 2012. jún. 5.) - Régóta ismert, hogy Kölcsey Him­nuszának egyik legfontosabb, a költő által tudatosan felidézett forrása Rimay János más összefüg­gésben már említett, a nemesi nacionalizmushoz kapcsolható verse (Kiben kesereg a magyar nem­zetnek romlásán) volt. A paraklétoszi szerepet átörökítő Himnusz azonban sokkal inkább örököse a prédikátori irodalomnak, mint az egykori rendi ideológiának, borongós hangvétele pedig a 17. szá­zadi református szövegeket idézi, és nem a nemesi nacionalizmus jövőbeni tettekre serkentő múlt­ba révedését. 356 Bíró F.: A felvilágosodás korának i. m. 150-151. Bíró a szekularizált „magyarok Istene" fo­galom ősforrását különös módon Szaitz Leó már említett „Igaz magyar" című, erősen katolikus szemléletű művében (1785) véli felfedezni. 357 Kevéssé ismert — Bíró Ferenc sem tud róla — hogy a 17. századi nemesi nacionalizmus olykor mennyire szekuláris értelemben használja az erdélyi válság puritán prédikátorainál is meg­jelenő „magyarok Istene" kifejezést. 1657. febr. 2. Sopron. Vitnyédi István Thököly Istvánnak. „Úgy legyen, az mint az jó Isten végezett s rendelt bölcs tanácsában felőlünk, kinek egyedül való hatalmában vannak minden birodalmaknak nevelkedési és periodusi, talán valaha az szegény ma­gyarság sokáig aluvó Istene felébred, és még becsületre hoz bennünket..." (A forrás külön érdekes­sége, hogy a hagyományos providencialista szemlélet Istene egy mondaton belül megfér a szeku­láris gondviselő-képzettel.) MTT XV 95., valamint 1. még II. Rákóczi György fentebb idézett levelét. 1655. júl. 13. MOL P 1314, Missiles 89. dob. Nr. 39286. (4886. sz. filmtekercs)

Next

/
Oldalképek
Tartalom