Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1148 SZABÓ ANDRÁS PÉTER fektet a fejedelmek, különösen a szombatosokat üldöző I. Rákóczi György vétkeire. A próféciában szereplő második látomás a bukott II. Rákóczi Györgynek „a régi magyar királyok székét" és a magyar koronát ígéri (az erdélyi fejedelmi posztot Barcsay Ákosnak juttatva) abban az esetben, ha engedelmeskedik az isteni parancsnak. Ennek lényege pedig a vallásgyakorlat megtisztítása mellett a társadalmi rend gyökeres megváltoztatása: „Az jobbágyságban tovább az magyarságot ne tartsad, mert ha őket jobbágyságban tartod, magadat is, és az urakat jobbágyságban ejted, az melybűi soha ki nem szabadultok"33 5 - írja a látnók Rákóczinak. Csak vázlatosan és több eltérő változatban ismert egy mezőbándi román jobbágy jóslata. Ez a rejtélyes próféta 1660 elején azt állította, hogy hét/nyolc napon át önkívületi állapotban a Szentlélekkel és/vagy a holtak leikeivel beszélt, és üzenetet hozott tőlük II. Rákóczi Györgynek: ha Isten parancsolataiban gyönyörködik, Budán teszi ki zászlóját 1660 pünkösdjén/1661-ben, tehát magyar király lesz.33 6 Báthori Mihálynak a „holteleven oláh" elleni beszédei is mutatják, hogy a református egyház a próféciát élesen elítélte. A világi elit egy jelentős hányadának reakcióját pedig alighanem azok a fanyar humorú levelek jellemzik a legjobban, amelyeket Vitnyédi István írt a hír kapcsán.33 7 A politizáló nemesség nagy része azonban hitt az isteni jelek valamilyen formájában.33 8 Ilyen például az általában a törökellenes harc vagy más nagy konfliktusok hírnökeként kezelt „égiháború." Ahogy azt Wesselényi Ferenc nádor titkára, Bosnyák Péter írja 1661-ben: „Hogy Liptón általjöttem volna, becsületes szavahihető emberek referálták, hogy ez napokban három éccaka egymás után szintén virradta előtt egy fényes csillag mellett láttak egy söprőt és két kopját, az mely kopják mint az harcon, úgy mentenek öszve. Még az pa-335 Szabó A. P.: II. Rákóczi Györgynek i. m. 148. A szöveg belső összefüggései alapján úgy tűnik, hogy a több helyen is előforduló felszólítás nem a jobbágyi szolgálatok mérséklésére értendő, hanem a jobbágyság tényleges megszüntetésére. 336 Báthori M.\ Hangos trombita i. m. 47-60., ill. a Rhédey Ferencnek szóló ajánlásban: „Ezeken kívül, kegyelmes uram, közönségessé töttem az erdélyi oláh ellen való elmélkedésimet. Amely oláh mellé vévén oláh társait, megesküdt nekiek, valamit Rákóczi fejedelem neki adand, felét nékiek adja, csak hogy azt állassák, hogy ő nyolcadnapok alatt avagy elragadtatott, és úgy értette, hogy a magyarok 1661 esztendőben Budán teszik ki az zászlót. De a magyarok nem álmokban építették Budát, a török sem álmában vette meg." A6b.; Veres Ferenc Rákóczi halála kapcsán említi a jóslatot: „Domini calvinistae vix defacto credunt Rakocium defunctum esse, et hoc crediderim ideo, quia rusticus quidam ex Mezőbánd, qui se in exstasi Septem dierum cum spiritu sancto locutum fuisse dicebat, Rakocio Budám promiserat, quam quia necdum habet, ne videantur falsum habuisse prophetam, eum defacto vivere dicunt." Veres F.: Rerum in Transilvania i. m. III. 4.; Vitnyédi István leveleiben: 1660. jún. 6. Sopron. Thököly Istvánnak: „Ide hátra vagyon még az kilencnapi holteleven embernek követsége és jövendőmondása, hogy pünkösdre megszállja őnagysága [Rákóczi] Budát, az ó calendarium szerint ha leszen, mert az új elmúlt.", 1660. júl. 11. Sopron. Ujabb jóslatok kapcsán Zrínyi Miklósnak, „némelyek Rhédey Ferencet akarnák promoveálni, melyet az mi holteleven emberünknek némelyike imaginál magának..." MTT XV 144. 152-153. - Luffy Katalin több írásában is tévesen az olykor román származásúként említett Barcsay Ákosra (vö. EOE XI. 308-309.) vonatkoztatja az „erdélyi oláh" kifejezést, ami a Hangos trombitáról írott elemzéseit is félreviszi. Luffy K.\ A' kik életekkel i. m. 55.; Luffy K.: Nemzeti propaganda i. m. 111-119. 337 L. az előző jegyzetben idézett sorokat. 338 Szabó András Péter-. Egy töredelmes bűnös. Biblia, bor és csodajelek Haller Gábor naplójában. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 11. (2005) 99-116.
