Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1147 kapcsolódik bennük a társadalmi rend megváltoztatásának lappangó vagy kifejezett vágyával. A legnehezebb kérdés kétségkívül az, hogy utópisztikus váradalmaik valamilyen tudatos manipulációnak, propagandának vagy az eszmék spontán lesüllyedésének köszönhetik-e létüket.33 0 A népies millenarizmus terjesztői azok a névtelen, a puritán prédikátorokénál is erőteljesebb nyelvet használó parasztpróféták, akik 1657 után minden addiginál gyakrabban tűnnek fel. Ha az erdélyi válsággal kapcsolatban jóslatokat említünk, elsőként mindenki a Rákócziak lednicei uradalmán (Trencsén m.) élő morva Mikulás Drábikra (1588-1671), a cseh-morva testvérek volt lelkészére asszociál, aki 1644-től nyilvánosan fellépett a Rákóczi-háznak világtörténelmi szerepet, a Habsburg Monarchiának pusztulást ígérő álomlátásaival, a Rákóczi család újabb és újabb tagjainak jósolva magyar királyságot.33 1 A sok kortárs által sarlatánnak tekintett Drábikot a nagynevű Comenius ugyan felkarolta, és jövendöléseit két másik látnók vízióival együtt 1657-ben, már a lengyelországi hadjárat után, tanulságként megjelentette,33 2 ám a közkeletű vélekedések ellenére ezeknek és korábbi kéziratos változataiknak vajmi kevés hatása volt II. Rákóczi György politikai döntéseire.33 3 A morva látnoknál sokkal érdekesebbek számunkra azok az erdélyi próféták, akik egész közvetlen hatással bírhattak a jobbágyságra. Az egyetlen olyan jóslat, amelynek pontos szövegét is ismerjük, egy radikális antitrinitárius szerzőtől származik.33 4 A valószínűleg 1658-1659 fordulóján írott prófécia címzettje az ifjú tanácsosai által félrevezetett, önhitt II. Rákóczi György, aki a megszokott módon Roboám tükörképeként jelenik meg. A látnók ugyan a nép bűneivel is magyarázza az 1657 óta bekövetkezett nagy romlást, de nagyobb hangsúlyt nek nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár 1996. 206-213.; Viskolcz Noémi: Jövendölések és váradalmak 17. századi protestáns irodalmunkban. In: A harmincéves háború prófétái és chiliasztái 1. Tanulmányok. Juhász Levente - Viskolcz Noémi. Szeged 2003. (Fiatal filológusok füzetei. Korai újkor 4.) 65-100. 330 Bene Sándor a nép körében terjedő álomlátásokat, próféciákat az elit által irányított manipuláció termékeinek tekinti. Igaz, véleményét leginkább a harmincéves háború profetikus röplapjai kapcsán fejti ki, amelyek nyomtatott formájukban vitathatatlanul a politikai propaganda részét képezik. Bene S.: Theatrum politicum i. m. 282. 331 Kvacsala János: Egy álpróféta a 17. században. Századok 23. (1889) 745-766.; Péter Katalin: Drabik Miklós, a lehotkai próféta. Világosság 18. (1977) 1. sz. 36^11. Péter Katalin értelmezése szerint az ideggyenge Drabik nem tudatos csaló volt, hanem a hozzá eljutott információmorzsák alapján ténylegesen vizionált. 332 A kötetnek 1665-ben Amszterdamban megjelent második kiadása volt a kezemben (App. H: 2086.): Lux e tenebris novis radiis aucta. Hoc est solemnissimae divinae revelationes in usum seculi nostri factae. Amszterdam 1665. (Az OSzK példányát használtam). Comenius előszavában így foglalja össze Drábik látomásainak (1638-1664) lényegét: „„Summa igitur Drabicianarum revelationum haec est. Oppressoribus libertatum et conscientiae opponere sese jussi sunt Transylvaniae princeps Rakoci et novus Sueciae rex, palatina e domo eligendus, et paulo post electus. Quum vero hi mandata non agerent, sed res suas, et uterque sublatus esset e medio (juxta iteratas toties comminationes) jussus est advocare majorum gentium monarchas." Uo. 43. II. Rákóczi György bukásának oka e koncepció szerint az, hogy a jóslatokat figyelmen kívül hagyva nem a magyar, hanem a lengyel trónt kísérelte meg elfoglalni. Maga Comenius kifejezetten cáfolja a később általánosan elterjedt vélekedést, miszerint Drábikot a jóslatok indították volna a lengyelországi kalandra. Uo. 346., ill. 383-384. 333 Nagy L.: Még egyszer Zrínyi Miklós i. m. 90-99. 334 Szabó András Péter. II. Rákóczi Györgynek poenitentiára való intetése. Lymbus 1. (2003) 137-149.
