Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1142 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Izrael királya, az erőszakos Akháb áll előttünk, aki feleségének, a bálványimádó főniciai Jezabelnek tanácsára megöleti a szegény Nábótot, hogy elvehesse a jezréeli palota mellett lévő szőlőjét.31 0 Az érem másik oldalát, a Rákóczi-párt Barcsayval szembeni negatív mítizációját leginkább azzal a levéllel lehet szemléltetni, amelyet Lorántffy Zsuzsanna írt 1659 augusztusában Medgyesi Pálnak, miután Nadányi Mihály ítélőmester bibliai fordulatokkal fogalmazott meg ítéletet a volt fejedelem felett.311 Barcsay Lorántffy szövegében egyrészt az apja, Dávid ellen támadó Absolon királyfi, másrészt az Ezékiás királyt Jeruzsálem ostroma előtt megfenyegető asszír kollaboráns, Rabsaké, végül a tíz északi törzset Roboámtól elszakasztó Jeroboám, Dávid házának hűtlen szolgája, azaz maga a széthúzás és a belső ellenség megtestesítője, három különböző alakban. A bibliai azonosítások a válság más fejedelmeivel kapcsolatban is feltűnnek, ám talán a véletlen is szerepet játszik abban, hogy ezek inkább pozitív tartalmúak. Medgyesi Pál abban az előszóban, amelyet Kemény Jánosnak a tatár fogságban összeállított imádságoskönyvéhez (Gilead Balsamuma, Sárospatak 1659) írt, a későbbi fejedelmet rabtársai Ezsdrásának nevezi,31 2 Tolnai F. István dalmas bevonulásának másnapján beszélt a bűnös Manasséről, ugyanakkor a nép vétkeit is hangsúlyozta. Báthori M.\ Hangos trombita i. m. 30-46.; A prédikáció textusából (Jeremiás 15:1—1.) az utolsó versszak: „Búdosóvá tészem őket ez földnek minden országiban Manassesért, az Ezékiásnak, Júdának királyának fiáért, azokért, melyeket Jeruzsálemben cselekedett." Szent Biblia i. m. 680. 310 „Úgy bántunk Akhábként sok igaz possessorokkal az ő javaiknak dolgában, melyeket megkívántunk, mint a méhekkel a mézért." Medgyesi P: Magyarok hatodik jajja i. m. 33. (A „Rohogó tűz" című prédikációban, 1658. okt. 20. Sárospatak); „A tyrannis, kegyetlenség, amely vele hordozza az erőszaktételt és bosszúállást, amint erre példá fáráó, Akháb és Jezabel asszony, aki az jámbor életű Nábotnak nem csak szőlőörökségét foglalá el, hanem hamar tanúkat állatván ellene, vérét is kiontatá. (I. Kir. 21:13) A mi fejedelmink és tiszteink mihelyt megszeretik az szegény Nábóth örökségét, vagy szabad, vagy nem szabad, elfoglalják, ha a fejedelem más jószágát meglátja, nincsen több szava: 1. Kié ez a jószág? 2. Minemű haszna vagyon? 3. Micsoda jussal bírja? Ha szép jó és hasznos: 4. Foglalják el mi számunkra. Nem szerettetik magokat, hanem a kegyetlenséggel a népnek szívét idegenné teszik és hűségtelenné." Báthori M.: Hangos trombita i. m. 16. - A mítizációban foglalt kritika legalább annyira szól a birtokait sajátos módszerekkel gyarapító I. Rákóczi Györgynek, mint a fiának. 311 1659. aug. 14. Munkács. Lorántffy Zsuzsanna Medgyesi Pálnak. Kiadása: Szilágyi Sándor: Medgyesi Pál életéhez. Protestáns Szemle 2.(1890) 146-162. (a MOL E 190, 31. dob. Nr. 7625. alapján); A levelet kiadó Szilágyi a szöveget félreértette, és úgy vélte, hogy Lorántffy és Medgyesi konfliktusát tükrözi, téves interpretációja azóta végigvonul a teljes szakirodalmon. Az egyetlen — ám elfeledett — kivételt Zoványi Jenő jelenti, aki egy lábjegyzetben felhívta a figyelmet a tévedésre (Zoványi J.: Puritánus mozgalmak i. m. 364.). A szöveg valójában annak kapcsán született, hogy Medgyesi a fejedelemasszony nevében, de előzetes tudomása nélkül megintette „Ladányit" Rákóczit bíráló levele miatt. Az ellenfél nem más, mint a sok helyen „Ladányi Mihályként" szereplő Nadányi Mihály ítélőmester, a váradi puritánok nagy támogatója, akit Rákóczi 1659 szeptemberében Radu Mihnea havasalföldi vajdával meg is gyilkoltatott. Az azonosításhoz: 1657. nov. 30. Buda. Bánffy Zsigmond II. Rákóczi Györgynek. „Ladányi Mihály sok rosszat írt volt ide fel." MHHD XXIV 581.; Lorántffy és Medgyesi konfliktusára vonatkozó egyetlen forrásunk, Georg Kraus mesés anekdotája, teljesen megbízhatatlan. Kraus, G.: Erdélyi krónika i. m. 465. 312 „ím el utoljára már, ez nagy úr embernek szép lelki balzsamumjai is, mellyel igazán Ezsdrása volt a kegyetlen pogányok között a nagy lelki fogyatkozásban magával együtt rabságban esett szerelmes édes húsinknak, csontinknak..." Kemény János: Gilead Balsamuma, azaz Szent Dávid százötven zsoltárinak, céljok és értelmek szerént egyben szedegettetéseknek és kilenc részekben alkalmaztatásoknak táblája. Patak 1659. (RMK I 947.; RMNy Nr. 2869. Az OSzK példányát
