Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085

1130 SZABÓ ANDRÁS PÉTER czi Ferenc és Bercsényi Miklós híres brezáni kiáltványa (1703. május 6.) pedig a „német" elnyomás elleni küzdelemben határozza meg a fogalom lényegét.23 5 A most elemzett erdélyi válság idején ez a sajátos kettősség ilyen formában még nem voltjelen: vitathatatlanul a törökellenes küzdelem állt a középpontban, igaz persze, hogy többen a bécsi udvarral, az idegen (főként német) katonasággal szembeni — tettekben nem megmutatkozó — elégedetlenségüket is az „igaz ma­gyarság" eszméje segítségével kanalizálták. Az ajándékba küldött pompás lova­kon23 6 kívül ebben az érzelmileg felfűtött és a Habsburg abszolutista törekvések miatt is erősödő nemesi nacionalizmusban rejlik II. Rákóczi György erdélyi fejede­lem roppant magyarországi népszerűségének oka is. A győzelemként tálalt, de mégis veszteségként megélt tragikus 1652. évi vezekényi csata után23 7 sokan a fe­jedelemben látták a „magyaros magyarság" megtestesítőjét, a győztes magyar had­vezért és uralkodót, és néhány álmodozó talán a magyar királyt is.23 8 A moldvai (1653) és havasalföldi hadjáratokkal (1655) megszerzett hírnév a kritikus hangok ellenére a lengyelországi hadjárat után is részben kitartott. Rákóczi pedig sikerrel kamatoztatta ezt a tőkét a „törökös" ellenfeleivel folytatott belháborúban és a pro­pagandában. Köprülü Mehmed nagyvezír szokatlan határozottsága ráadásul a tö­rökellenes nyílt harc lehetőségét is megadta neki, beteljesítve ezzel a magyarorszá­gi elit régi vágyát. A fejedelem így válhatott azután Zrínyi Miklós egyfajta „funkci­onális előképévé", „nemzeti" mártírrá. kori adózás, melyet némely hazájok régi szabadságát megutáló nyughatatlan elmék kévánnak nagy böcstelenűl; kibűl világosan kitetszik, micsoda szabadság szerető légyen az, aki az pogány ellenség adózó jobbágya maga hiti s igaz magyarsága ellen kéván lenni..." Emlékek Barsvármegye hajdaná­ból VII. Kiad. Odeschalchi Artúr. TT 16. (1893) 52-92. (itt 77-78.) 235 A Rákóczi-szabadságharc. Szerk. R. Várkonyi Ágnes - Kis Domokos Dániel. Bp. 2004. (Nemzet és emlékezet) 34-35. 236 Néhány példa: 1656. jan. 1. Csáktornya. Zrínyi Miklós II. Rákóczi Györgynek. Zrínyi M.: Válogatott levelei i. m. 88-89.; 1652. okt. 12. Gyalu. II. Rákóczi György Batthyány Ádámnak. MOL P 1314, 89. dob. Nr. 39272. (4886. filmtekercs); 1654. febr. 28. Fogaras. Ua. „Gróf Zrínyi Miklós uram florentiai herceg számára keresvén futó lovakat..." Uo. Nr. 39275.; 1658. aug. 18. Sárvár. Nádasdy Ferenc Homonnai Drugeth Györgynek. „ítélje kegyelmed, azaz az futó paripa, kit ír az fe­jedelem, hol maradott, kérem tudósítson kegyelmed, és ne felejtse el az erdélyi mén lovat és futó paripákat..." MOL P 1983, 1. es. 1. t. fol. 28-29. 237 Szabó Péter: A végtisztesség. A főúri gyászszertartás mint látvány. Bp. 1989.; J. Újuáry Zsuzsanna: „De valamíg ez világ fennáll, mindennek szép koronája fennáll" A vezekényi csata és Esterházy László halála. Hadtörténelmi Közlemények 119. (2006: 4. sz.) 943-972.; Viskolcz Noémi: Az Esterházyak temetkezéseiről a 17. században. Művészettörténeti Értesítő 58. (2009) 245-268. 238 A „II. Rákóczi György mint nemzeti király" kérdéskör külön feldolgozást is megérne. A ré­gebbi irodalom általában a Nádori emlékiratnak (1653 ősze), Comenius Gentis felicitasának (1654), Mikulás Drábik látomásainak, Zrínyi egy levelének (1655. jan.-febr.) és a „Mátyás király életéről való elmélkedések"-nek (1656) önkényes kombinálásával jelenítette meg úgy a „nemzeti királysá­got", mint a lengyelországi hadjárat előtti időszak legaktuálisabb, a politikai színteret alapvetően meghatározó kérdését. Véleményünk szerint ez tévút. Péter Katalinnak azt a régi, főleg Vitnyédi István levelezésén alapuló elméletét sem tartjuk megalapozottnak, hogy Zrínyi Miklós a töröknek való hódolás útján képzelte megvalósítani II. Rákóczi György magyar királyságát. (A cikk ugyanak­kor előrelépést jelentett, hiszen feltárta, hogy 1655-ben fel sem merülhetett a szabad királyválasz­tás lehetősége, tehát a „függetlenség".) Péter Katalin: Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György ma­gyar királyságáról. Századok 106. (1972) 653-666.; ill. egy kritika, a hódolási tervet Comenius köré­nek tulajdonítva: Nagy L.: Zrínyi és Erdély i. m. 30-63.

Next

/
Oldalképek
Tartalom