Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1131 Noha a fenti kép természetesen leegyszerűsítő, hiszen a „magyaros magyarság" a 17. század közepén is többféle, eltérő hangsúlyú értelmezést nyert,23 9 mégis létezett az ideológiának (és identitásnak) egy szilárd magva, amely — mint láttuk — meglepően egységes politikai nyelvet teremtett. Ezt a nyelvet eddig szinte csak Zrínyi Miklós monumentális alakján keresztül láttuk,24 0 pedig nem (vagy nem csupán) az ő személyéhez, hanem általában a 17. századi magyar nemesi nacionalizmushoz kapcsolódik. A horvát nemzeti identitással is bíró bán ugyanakkor két dologban nagyon is különbözik osztályos társaitól: egyrészt impozáns államelméleti műveltségében, írói tehetségében, és abban a gondolati mélységben, amivel az eszmét tételes programmá formálta, másodrészt pedig szóhasználatában. Zrínyi ugyanis nem alkalmazta az „igaz magyar" kifejezést, és ebben követte sokat emlegetett familiárisa, Vitnyédi István is. Az ő szövegeikben azonos jelentéssel a Jó magyar" szókapcsolat szerepel, a ,jó magyar" ellentéte pedig náluk a „rossz magyar."24 1 Ez az apró megfigyelés hozzásegíthet minket a nevezetes Nádori emlékirat attribuálásához is,24 2 amely szintén az iménti kódot alkalmazza. Régóta egyértelmű, hogy a Nádori emlékirat alapszövegét nem Zrínyi írta, de a hiperaktív, magát rendkívül jelentős személyiségnek tartó Vitnyédi Istvánnak alighanem köze lehetett hozzá.24 3 239 Esterházy Miklós nádor például a vitézlő rendre is vonatkoztatta az eszmét, de a Magyar Királyságra szűkítve: „Megóvja minden rend holmi szemre való hányástul magát, hogy te ez s te amaz voltál avagy volnál, és abból is, hogy te fölfüldi s te Dunántul való, avagy iminnét s amonnét való, mivel mind magyarok vagyunk és egy koronás királyunk s egy urunk is vagyon." A Rákóczyak levéltárából 1611-1630. VII. Kiad. Szilágyi Sándor. TT 18. (1895) 653-676. (itt 663.); A vitézlő rend Zrínyinél is a nemzet része: 1664. jan. 6. Csáktornya. Zrínyi Miklós Csáky Istvánnak: „igyekezni kell minden jó magyarnak s legkiváltképpen az nemes vérnek" a török elleni harcra. Zrínyi M.: Válogatott levelei i. m. 144. 240 Ez magyarázza azt is, hogy miért tulajdonították a 19. században a 17. század összes ilyen nyelvezettel írott anonim világi publicisztikai művét (Nádori emlékirat, Oktatás jó elmélkedésre, Siralmas panasz) Zrínyi Miklósnak. 241 Zrínyi Miklós II. Rákóczi Györgynek [1655. jan.-febr.]. „Erdélyi fejedelem ha nem ad melegséget és bátorságot az jó magyaroknak, mit használ a vigyázás?", 1656. jan. 1. Csáktornya, „nagyságodnak mint jó és dücsőséges magyar fejedelemnek igaz [hü] jó magyari tökéletes szívvel szolgálhassak [...] ritkán láttunk itten jó magyart [...] nem mesterkednék az jó magyaroknak tisztekbül kiszorításában", 1656. dec. 30. Csáktornya, „bosszúságára az rosszaknak, és jó magyaroknak örvendetességére", 1657. jan. 24. Csáktornya. „Az nagyságod kozákokkal való és másokkal egyessége bizony dolog az rossz magyaroknak, és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított." Zrínyi M.\ Válogatott levelei i. m. 82., 88., 90., 92.; A ,jó magyar" kifejezés Vitnyédi leveleiben: 1662. jan. 31. Sopron. Vitnyédi István Keczer Menyhértnek: „elhiheti nyilván, hogy [Zrínyi] ellensége az töröknek, hűve kegyelmes koronás királyának, és igaz fia romlott hazájának, s nem olyan, mint azok az rossz beste kurafiak, akik rosszat hirdetnek felőle. Örüljetek ti is, mint jó magyarok az őnagysága vitéz cselekedetin, és cselekedetinéi dicsőségesebb intentióján, mert bizony méltó azon minden jó magyarnak örülni MTT XV 192., további példák: MTT XV 149., 152., 207., 218. és MTT XVI. 36., 75. 242 A Nádori emlékiratról 1. Várkonyi Gábor: Emlékirat a nádorság ügyében. Irodalomismeret 6. (1995: 1-2. sz.) 40-47.; R. Várkonyi Ágnes: Az elveszett idő i. m.; Nagy L.: Zrínyi és Erdély i. m. 39-56.; R. Várkonyi Ágnes: Navigare necesse est. A nádori emlékirat az újabb kutatások koordinátáján. In: Uő: Európa Zrínyije. Válogatott tanulmányok. Bp. 2010. 346-382.; Nagy L. : Még egyszer Zrínyi Miklós erdélyi kapcsolatairól i. m. 243 A Nádori emlékirat egyes koridegen mondatai és kifejezései alapján úgy gondoljuk, hogy R. Várkonyi Ágnesnek igaza van, és Thaly Kálmán több ponton valóban belenyúlt a szövegbe. Feltételezzük ugyanis, hogy volt egy eredeti szöveg is. R. Várkonyi Ágnes külön felhívja a figyelmet a
