Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1111 ószövetségi történelemszemlélet áll a gondolat hátterében, tudatos összehasonlítás hiányában azonban nem tartjuk indokoltnak a besorolást. Az igazi kifejtett „sorspárhuzam" esetei ráadásul szinte kizárólag protestáns szerzőknél fordulnak elő.12 6 Az általános providencializmusba csak kevés szerző művei nem illeszthetők be, így például a tacitusi ideálokat követő Bethlen János latin nyelvű krónikája, illetve Zrínyi Miklósnak a szokásos egyszerű képlettel nem leírható munkái, amelyekben Isten mellett a fátum is főszerepet játszik. A haza és a nemzet mint a közösségi identitás szavait állandó jelzők kísérik.12 7 Ha az érzelmi viszonyulást akarják kifejezni, általában az „édes" szót használják,12 8 ha pedig a helyzetet, akkor a „szegény" melléknevet. (Jellemző, hogy ez a korabeli magyar nyelvben általában a halott vagy elárvult emberek jelzője - talán összefügg ez a közösség gyakran organikus szemléletével is.) A „szegény" szót sűrűn kísérik más panaszos hangulatot árasztó, a hanyatlás képzetét felidéző szavak is, mint például: „condorlott", „megkeseredett", „nyomorult", „boldogtalan", „elfogyott" és mindenekelőtt a „romlott".12 9 Az irodalomtörténeti szakirodalom a jelenséget egy toposz, esetünkben a humanista Paulus Rubigallus által 1537-ben megalkotott „Magyarország panasza" (Querela Hungáriáé) fokozatos absztrahálódásából szokta levezetni.130 Számunkra ugyanakkor erősen kérdésesnek tűnik, hogy valóban a Querela-toposz rendkívül összetett képe (azaz a nőalakként megszemélyesített Hungáriái Pannónia panasza nővérének, Germaniának) áll-e a későbbi panaszos melléknevek hátterében. A nemzetet azonban egy organikus metafora segítségével olykor a 17. század is megszemélyesíti: a nemzet alszik, fel kell ébreszteni.131 A „romlott" jelző már átvezet bennünket a romláshoz, mint központi fogalomhoz, amelynek talán legismertebb irodalmi megjelenése Zrínyi Miklósnak a Vitéz Hadnagyban szereplő kifejezése: a „magyar romlásnak seculumja".13 2 A hanyatlás képzete már Mohács után megjelent, de a 17. század második felében 126 A ritka kivétel: Pázmány Péter egyik prédikációja (Jeruzsálemnek és a zsidó nemzetnek utolsó romlásárúi). Ismerteti: Bitskey István: Pázmány és Zrínyi In: Uő: Virtus és Religio. Miskolc 1999. 185-208. 127 Jellemzésünket megkönnyítette Imre Mihály és Luffy Katalin korábbi kutatása. Utóbbi a puritán Medgyesi Pál összes munkájából kigyűjtötte a nemzetre, hazára, népre és országra vonatkozó összes mondatot. Imre M.: Nemzeti önszemlélet i. m. 44. és Luffy K.: Mint valami Aczél i. m. 61-72. 128 „édes hazánk" EOE XIII. 220. Az édes nemzet latin megfelelője a „gens charissima". EOE XII. 214. A Kádár István-históriából: „Kiontom véremet én szegény hazámért/ Ezentúl meghalok édes nemzetemért." RM KT XVII/9. 413. 129 „megromlott szegény haza" EOE XIII. 77.; „szegény megcondorlott haza" EOE XII. 253. 130 Imre Mihály. „Magyarország panasza". Debrecen 1995. (Csokonai könyvtár 5.); Uő: Nemzeti önszemléletünk XVII. századi irodalmi változatai. In: Körösök vidéke 2. (1989) 5-18. (itt 9-11.); Garadnai E. - Mártis Zs.: Országtükör i. m. 57-58. 131 „Ébredjél fel azért édes nemzetem mély álmodbúi..." Nádasdy F.: Oratio i. m. 280.; ill. 1. még az Áfiumban a magyarok „mély álmát". Zrínyi M.: Prózai munkák i. m. 203.; „Ébredj fel azért ezennel árult vérbűi vajha te Főnixe, s igaz vére eleidnek, hátramaradott magyar nemzet!" Bene S. - Szabó S.\ Oktatás jó elmélkedésre i. m. 46.; A kép Medgyesi Pál prédikációjában is megjelenik: „mindkét fülire bátran alszik". Luffy K.: Mint valami aczél i. m. 49. 132 „evvel a geniummal, evvel az hazám szolgálatjához való készséggel, végezetre evvel a jó igyekezettel ebben a magyar romlásnak seculumjában helyheztetett engemet, és nem azokban a dicséretes időkben, melyekben az Isten kegyelemmel volt a magyarokhoz..." Zrínyi M.\ Prózai munkák, i. m. 61.
