Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1112 SZABÓ ANDRÁS PÉTER minden addiginál erősebb lett. A dicső múltból induló meredek lejtő végpontján a korszak egy másik jellegzetes kifejezését, az „utolsó/végső veszedelmet/romlást/pusztulást" (ultima ruina) találjuk, amely egyfajta nemzeti keretben értelmezett apokalipszis.133 A legtöbben természetesen az ország és nem a nyelv megszűnését értik alatta, mint ahogy a 18. századi rendi felvilágosodás első nemzedéke sem.13 4 Kétségtelenül találkozunk azonban olyan megfogalmazásokkal is, amelyek a híres herderi jóslat (1791) utáni félelmekre emlékeztetnek.13 5 Az „utolsó veszedelem" gondolatkörnek azonban a válság alatt megjelent egy speciális, konkrét erdélyi változata is: az attól való rettegés, hogy az országot az Oszmán Birodalom „pasasággá" alakítja.13 6 A török fenyegetésekben gyökerező képzet nem nélkülözött minden alapot, hiszen a fejedelemségtől elfoglalt Borosjenő és Várad körül az oszmánok valóban vilájetet szerveztek, és sokan tartottak attól, hogy ezt Erdélyben is megteszik majd. A 17. századi politikai diskurzusban a nemzet/haza/ország romlásának okai sohasem a külső tényezők, hanem a politikai vagy felekezeti értelemben vett „egyenetlenség"/„hasonlás", a romlásból való kilábalás feltétele pedig a társadalmi „egyezség" megteremtése.13 7 A háttérben természetesen a klasszikus discordia/concordia szembeállítást találjuk.13 8 Az erdélyi válság alatt ennek 133 1658. szept. 12. „Ha Isten nem könyörül, végső pusztulásra jut nemzetünk." MHHD XXIV 561.; „Utolsó romlásához közelített nemzetünk..." Szalárdi J.: Siralmas magyar i. m. 73. 134 Bessenyei György számára a nemzet bukása még nem a nyelv elenyészésében, hanem a hatalom: a birtok és az ország elvesztésében manifesztálódik Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma. Bp. 1998. 125-127. 135 1658. okt. 7. Segesvári országgyűlés. „Igitur dominus Achatius Barcsai a suis consociis exoratus propriaque conscientia convictus promittit se accepturum illud officium, dummodo illud horribile ultimumque excidium tollatur a Transsilvania." Az excidium szó egyértelműen egy népcsoport teljes kiirtását jelenti. EOE XII. 70., ill. „és úgy kiirtanak kevés idő alatt, neve se legyen az magyarnak" Nádasdy F.: Oratio i. m. 276.; Korábbi, Jagelló- illetve Szapolyai-kori példák a nyelvhalál képzetére. Tarnai A.: A magyar irodalomtörténeti hagyomány i. m. 12.; Varga Benedek Szapolyai János király egyik Bártfának írt levelét idézi, amelyben az „exterminatio gentis ac linguae huius Hungaricae" kifejezés szerepel. Varga B.: Political humanism i. m. 293. 136 XMÁO III. 496.; EOE XII. 66. 207.; Csengizáde Ali jenői pasa fenyegetése 1659 októberében: „de ha most őnagysága [Rákóczi] kezében adatik [Várad], soha többé Erdélyben magyar fejedelem nem lészen." Szabó A. P.: Esterházy Pál i. m. 87.; 1661. júl. 12. Sopron. Vitnyédi István Zichy Istvánnak arról a félelméről ír, hogy Kösze Ali pasa fog uralkodni fejedelemként Erdélyben. Vitnyédy István levelei. I. köt. (1652-1662), II. köt. (1663-1664). Kiad. Fabó András. Pest 1871. (Magyar Történelmi Tár XV-XVI.; a továbbiakban MTT XV-XVI.) I. 159-160. 137 1657. márc. 2. Sopron. Vitnyédi István Zrínyi Miklósnak „Az egyezség hazánktúl teljes búcsút vett, és ugyan ki is költözött..."MTT XV 39.; Szalárdi J.: Siralmas magyar i. m. 622.; EOE XII. 401. 138 II. Rákóczi György két ehhez kapcsolódó mondást is idéz: „Concordia genuit, discordia perdidit." EOE XII. 135.; „Omne regnum in se divisum desolabitur."(Lukács ev. 11:17.) EOE XII. 209.; „Holott az egyezség számkivetésben bocsáttatott, romlást várhat az az ország. Urunk mondja es igaz: Minden ország, valamely magában meghasonlik, elpusztul." Czeglédi István: Az országok romlásárúi írott könyvnek első része: Kassa 1659. (RMK I 941.; RMNy Nr. 2831. A Ráday Könyvtár példányát használtam) B7r-v.; Az egyenetlenség egyik magyarázatát az „Oktatás jó elmélkedésre" szerzője vagy szerzői az „idegen szomszédság (német)" mesterkedéseiben találja. Bene S. - Szabó S.: Oktatás i. m. 448.; Erdélyben pedig ugyanezt a szerepet a török játssza: „...példa Erdély, az holott konkoly hintésekkel, factiók csinálásával az országnak egy részét az másik ellen geijesztvén egyikétűi egy darabját, másikátúl másikát, kit ajándék fejében, kit büntetésképpen lassonként elvont, s csak az alját hagyta nékiek..." Uo. 464., 1. még EOE XII. 245.
