Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1103 Kemény kezdettől határozott oszmánellenes programmal lépett fel, és sikerült ehhez a bécsi udvar korlátozott támogatását is megnyernie.8 7 1661 júliusának végén azonban a támadó Kösze Ali pasa szerdár csapatai elől kénytelen volt királysági területre visszavonulni. Augusztus 30-án a Szatmár megyei Majténynál egyesült a Raimondo Montecuccoli gróf vezette császári sereggel, ám a győzedelmes erdélyi bevonulásnak szeptember 18-án vége szakadt, mert szövetségese — Bethlen, Szamosújvár, Kővár, Székelyhíd és Kolozsvár várakban német őrséget hátrahagyva — váratlanul visszafordult. Az itáliai származású hadvezér döntését elsősorban az magyarázza, hogy Kösze Ali időközben, szeptember 14-én, megválasztatta fejedelemnek sokadik jelöltjét, a Keményhez képest jelentéktelen és igen fiatal Apafi Mihályt (1632-1690).8 8 Montecuccoli távozása után Kemény János Kővár vidékére húzódott vissza. A Petki István főkapitány8 9 és Lázár István főkirálybíró vezetésével a törököknek ellenálló Csíkszéket 1661. október 21. és 25. között a budzsáki tatárok szinte teljesen elpusztították.9 0 A török csapatok telelését kihasználva Kemény János újra visszatért Erdélybe, és Apafit Segesvár városába szorította. Az Apafi segítségére küldött Kücsük Mehmed jenői pasa kis seregétől azonban 1662. január 23-án Nagyszőllősnél vereséget szenvedett, és a csatában életét vesztette. Kemény János pártjának tekintélyes része később a királysághoz tartozó Szatmáron tűnt fel fia, Kemény Simon mellett, hiába kilincselve Bécsben katonai támogatásért. Miután Apafi Mihály 1663. március elején a szászkézdi országgyűlésen Kemény Simon kivételével a császárhű erdélyi uraknak amnesztiát adott,9 1 lassan mind visszatértek és hűséget fogadtak a fejedelemnek. 1664 elején azután az utolsó német várőrség is elhagyta Erdélyországot. Ha az 1657 utáni viharos eseményeket meg akarjuk érteni, az Erdélyi Fejedelemség alábbi legfőbb jellemzőit kell szem előtt tartanunk: a fejedelmi hatalom abszolutisztikus jelleg nélkül is érvényesülő túlsúlyát,9 2 az erdélyi arisztokrácia anyagi és politikai erejének csekély voltát,9 3 a református egyház domináns, már-már államegyházi pozícióját; végül, de nem utolsósorban azt a gyakran nem eléggé hangsúlyozott tényt, hogy e kis kelet-közép európai államalaku-87 Perjés Géza: A „metodizmus" és a Zrínyi-Montecuccoli vita. In: Uő Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp. 1999. 149-187. (itt 150-153.); Nagy Levente - Hausner Gábor: Raimondo Montecuccoli és a magyarok. Hadtörténeti Közlemények 124. (2011) 679-740. (itt 693-702.); B. Szabó János: Montecuccoli 1661. évi erdélyi hadjáratának katonai okairól. Uo. 929-923, 88 Apafi szintén azon fejedelmek közé tartozik, akiről nem született életrajz. Tájékozódásként: R. Várkonyi Ágnes: Erdélyi változások. Az erdélyi fejedelemség a török kiűzésének korában. Bp. 1984. 24-42.; Horn Ildikó: Apafi Mihály. MAMüL I. köt. Szerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2003. 121-123. 89 Mordovin Maxim: Petki István, II. Rákóczi György főudvarmestere. In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 373-422., valamint 1. még rá Balogh Judit e számbeli írását. 90 P. Benedek Fidél: Tatárbetörés Csíkba 1661-ben. Kolozsvár 1945.; A kortárs Andreas Frank 1661. október 17. és 19. közöttre tette a tatárok csíki pusztítását, de tévesen. EOE XII. 536. 91 1663. febr. 22.-márc. 3. A szászkézdi országgyűlés törvényei. 12. tc. EOE XIII. 223. 92 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 6.) Bp. 1980. 414^118. 93 Erdély története i. m. 733-736.
