Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
1102 SZABÓ ANDRÁS PÉTER rült, hogy a tatár fogságból éppen hazaérkezett Kemény Jánost8 1 (1607-1662) választassák meg, ám mivel az erősebb fél, Rákóczi a tekintélyes első tanácsúrnak legfeljebb Rhédey dicstelen szerepét szánta, a jelölt végül nem vállalta a tisztséget;8 2 és 1659. szeptember 27-én a rendek ismét visszahelyezték Rákóczit a fejedelmi székbe. Erre Barcsay Ákos Csengizáde Ali temesvári/jenői pasához menekült, novemberben azonban visszatért, és Szejdi Ahmed budai pasa mellette felvonuló csapatai november 22-én az erdélyi Vaskapu mellett vereséget mértek II. Rákóczi György seregére. Szejdi kivonulása után Barcsay párthíveivel együtt Szeben városába szorult, amelyet 1659. december 23. és 1660. május 15. között a fejedelem mérsékelt intenzitással és sikertelenül ostromolt.8 3 Szejdi Ahmed visszaérkezése után II. Rákóczi György Szászfenes és Gyalu között 1660. május 22-én csatát vállalt és vesztett, és itt szerzett sebeibe június 7-én Váradon belehalt.8 4 A csak ezután megérkező Kösze Ali pasa szerdár azonban Barcsay uralmának megerősítése helyett július 14-én ostromolni kezdte a fejedelemség legnagyobb végvárát, Váradot, amely — hiába várva a Rakamaznál táborozó magyarországi csapatok segítségét — kitartó ellenállás után augusztus 27-én megadta magát.8 5 Várad elestével a sokáig Ali pasa túszaként tartott Barcsay Ákos sorsa is megpecsételődött. Kemény János 1660. november 22-én Szatmár megyéből elindult ellene, és politikai gyilkosságok egész sora után megszerezte a fejedelmi tisztet (1660. január 1., Szászrégen). 1661. július 3. után kevéssel azután magát Barcsay Ákost is megölette.8 6 81 Életrajzai: Szilágyi Sándor: Kemény János fejedelemsége. Budapesti Szemle 10. (1860) 21-70.; Persián Kálmán: Kemény János fejedelemsége. Kolozsvár 1907.; Kemény János 1657 előtti kiemelkedő szerepéről: Horn /.: Az erdélyi fejedelmi tanács i. m. 246., 249-256. 82 1659. szept. 17. Fogaras. Kemény János II. Rákóczi Györgynek „„...tudja nagyságod, én is gyermekségemtől fogva esmérem nagyságodat. Midőn láttam olyat és naponként tapasztalok, nagyságod nem én kedvemért convocálja az embereket, tractál vélek, csinálja elméjeket, tészen bíztatásokat, ígíreteket [...] semmit bizonyossággal nem resolvál, és nem segít, hanem csak elmutogatással, és nehéz conditiókkal igazít el, nem ítílhettem egyebet, hanem hogy magának van más feltött célja, kit ha nem assequálhat, az nem lehetett dolgot hagyja csak az én nyakamban, melyben nem cooperálván is lekötelezett szolgája vagy fél rabja legyek nagyságodnak." MOL E 190, 31. dob. Nr. 7737. 83 A szebeni ostrom két forrása: Acta dierum, sub quibus illustres principes Georgius Rákoci et Achatius Barczai una cum suis adhaerentibus intra et extra civitatem Szeben super regimine regni Transylvaniae contendunt anno Domini 1660, per Demetrium Keresztúri de Dobofalva observata et conscripta. Kiad. Karl Albrich. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 19. (1884) 12Í-223., 227-325. és Johann Seivert: Die Provinzialbürgermeister zu Hermannstadt in Großfürstenthum Siebenbürgen II., Siebenbürgische Quartalschrift 2. (1971: 3. sz.) 235-306. (Benne Paul Frefling naplójának kiadása: 277-306.) 84 Anyja, Lorántffy Zsuzsanna kevéssel előtte, 1660. április 18-án hunyt el. Szilágyi Sándor: Lorántffy Zsuzsanna. Történeti család és jellemrajz. Pest 1872. 46. 85 Deák Farkas: Nagyvárad elvesztése 1660-ban. Bp. 1877. (Értekezések a történelmi tudományok köréből VII. 1.) 86 A határozott személyiségű Kemény már 1659 szeptemberében világosan megmondta II. Rákóczi Györgynek, hogy milyen távlati tervei vannak: „Nékem, kegyelmes uram, nyolc főbb nemzeten kellene bosszúállanom, az kik mind lőnek okai az mi veszedelmünknek. Most az alkalmatosság fenn volna hármára, ha az mód és az kurva senectus engedne, addig mind kívánok élni." 1659. szept. 19. Fogaras. Kemény János II. Rákóczi Györgynek. MOL E 190, 31. dob. Nr. 7339.
