Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Szabó András Péter: „De profundis". Nemzeteszmék az 1657 utáni évek erdélyi válságában V/1085
NEMZETESZMÉK AZ 1657 UTÁNI ÉVEK ERDÉLYI VÁLSÁGÁBAN 1101 után követséget indított mind I. Lipót magyar és cseh királyhoz, mind pedig a Portára.7 4 Köprülü Mehmed nagyvezírt azonban nem sikerült megbékítenie, és a közben császárrá koronázott Habsburg-uralkodótól sem kapott támogatást. 1658. június 26-án ugyan Aradtól nem messze, a pálülési csatában legyőzte Gürdzsi Kenán budai pasa csapatait,7 5 ám azt nem tudta megakadályozni, hogy 1658. szeptember 2-én az oszmán főerő ne foglalja el az ellenállást alig tanúsító borosjenői várat, a fejedelemség délnyugati határvédelmi rendszerének kulcsát. Közben az augusztus 19-én Erdélybe betörő nagy tatár sereg akadálytalanul dúlta végig Erdélyt, a fejedelemség székhelyét, Gyulafehérvárt is elpusztítva.7 6 II. Rákóczi György ezután egészen 1659. augusztus 29-ig partiumi és magyarországi birtokain maradt. Köprülü Mehmed nagyvezír pedig 1658. szeptember 14-én a borosjenői táborban Barcsay Ákos (1614/1615-1661)7 7 lugosi és karánsebesi bánt nevezte ki— az erdélyi rendek választási jogának szándékos figyelmen kívül hagyásával — fejedelemnek.7 8 Barcsaynak az adóösszeg emelése és ötszázezer tallérnyi hadisarc kifizetése mellett Rákóczi kézrekerítését is vállalnia kellett,7 9 kinevezésének utólagos országgyűlési legitimálásakor azonban a volt fejedelem melletti törekedésre tett ígéretet. Barcsay mindig több szálon futó, kiismerhetetlen politizálása, valamint Rákóczi változatlan hatalmi igényei rövid időn belül a válság mélyüléséhez vezettek. Maga az exfejedelem a zavaros időszakot „nagy labirintus"-ként jellemezte, Barcsayt és híveit pedig árulóknak, „tarisznyahitűeknek" nevezte.8 0 1659. január 30-án Szatmáron mégis megegyezés született, amelyben Rákóczi lemondott a fejedelmi címről, valamint Várad és Kővár várairól. A szerződés értelmezésén kitört vita nyomán viszont a volt fejedelem újra a fegyveres beavatkozás mellett döntött. Átmenetileg mind Barcsay, mind Rákóczi részéről felme-74 R. Várkonyi A: A „kereszténység Achillese" i. m. 84-87.; Szabó András Péter. Esterházy Pál nádor néhány erdélyi vonatkozású iratmásolata. Ismeretlen források az 1658-1659. esztendők történetéhez. Lymbus 6. (2008) 63-92. (itt 63-70.) 75 A hódoltsági oszmán főtisztviselők, köztük Gürdzsi Kenán azonosításához, életrajzához alapvető fontosságú: Sudár Balázs: A hódoltsági pasák az oszmán belpolitika forgatagában (1657-1665). Hadtörténeti Közlemények 124. (2011) 888-906. 76 Az 1658. évi török-tatár betörés eseménytörténetének mintaszerű feldolgozása: B. Szabó János: II. Rákóczi György 1658. évi török háborúja. Hadtörténeti Közlemények 114. (2001) 231-278. 77 Egyetlen életrajza: Erdélyi Alajos: Barcsai Ákos fejedelemsége. Századok 40. (1906) 412-450., 489-547. Barcsay Ákos személyéhez 1. még: Horn Ildikó: Az erdélyi fejedelmi tanács 1648-1657. In: Uő: Tündérország útvesztői. Bp. 2005. 232-256. (itt 247-248.); Uő: Barcsay Ákos. In: MAMüL I. köt. Szerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2003. 210-211. (Utóbbi írásában már a hagyományos 1619-es születési évszámmal szerepeltetve a fejedelmet.) 78 Papp Sándor: Három török dokumentum Barcsay Ákos erdélyi fejedelem hatalomra kerüléséről. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei (Sectio Humana 1989-1990) Szeged 1991. 21-31.; Németh István: „Ugyan ott Jenőnél Ur Barcsay Ákos Fejedelemmé téteték" (Ismeretlen magyar nyelvű forrás Barcsay Ákos török követjárásáról). Keletkutatás (1996 tavasz) 57-80.; a fejedelmi kinevezés államjogi tartalmáról újabban: Papp Sándor: II. Rákóczi György és a Porta. In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 99-170. (itt 167-169.) 79 EOE XIII. 576-577. 80 MHHD XXIV 570.; EOE XII. 86.; Musztafa nándorfehérvári bég véleménye Barcsay magatartásáról: „Álnokság minden dolgod, csak írsz Rákóczinak, s csak izensz, nem lehet, hogy az farkasnak az hasa is tele legyen, az bárány is meg ne szakadozzon." EOE XII. 90.
